Kia Sportage 1,7 CRDi: nem ámítás

Jelentem, recept működik. A Sportage-ra például sorban állnak a vevők, nagyon eltalálták a Kiánál, mi is kell a népnek 2011-ben. Egy szép és megbízható terepjáróra hasonlító városi SUV, kompakt méretekkel és takarékos motorokkal, lehetőleg olcsón. A koreaiak arról híresek, hogy gyorsan reagálnak a vásárlói igényekre (emlékezzünk csak az évekkel ezelőtt bevezetett, alapáron adott USB csatlakozóra, ami sok márkánál azóta is fájóan hiányzik), így összedobták az ix35-öt és a Sportage-et. A két autó műszakilag megegyezik, a dizájn viszont végre kettévált: a Hyundai visszafogottabb, a Kia pedig fiatalos, agresszívebb arculattal járkál.

Ennek megfelelően a Sportage-on hatalmas acélfelületeket és lőrésnyi oldalablakokat találunk. A szigorúra húzott arc nekem tetszik, egészen frissnek, modernnek hat a formaterv, kíváncsi vagyok, hogyan állja ki majd az idő próbáját. A több rangos dizánj-díjat is besöprő Kia szabadidő-autó immár teljes jogú tagja az európai mezőnynek. Kinézetre felveszi a versenyt a népszerű Qashqai-jal vagy a szintén jól sikerült Peugeot 3008-cal.

A tesztautó szerencsére nagyjából alapfelszereltségű volt, így sokkal közelebb állt ahhoz, amivel összefutunk majd az utakon. A műszerfal szélesen terpeszkedik, jól néz ki az egyértelműen kezelhető középkonzol, de az erős piros világítás az én szememet zavarta. Rendben vannak az első ülések, nagyon tág határok között állítható az üléspozíció. Kényelem hátulra is jutott, négy embernek ideális hosszabb útra is a Sportage. Külön dicséretet érdemel a csomagtartó, ami a tágas utastér ellenére is 564 literes, gyakorlatilag mindent elnyel, de kalkuláljuk bele, hogy a magas építés miatt jól meg kell emelni a cementesvödröt, ha be akarjuk hajítani hátra.Az egyetlen gyenge pont az anyagok minősége, itt még nem sikerült elérni a konkurencia színvonalát, de nincs messze a Sportage a kívánatostól. Az ideálisnál keményebb műanyagból készült az ajtók belső borítása és a műszerfal is, de legalább nincs idegesítő nyiszogás – legalábbis egyelőre.

Négykerék-hajtás csak a kétliteres motorokhoz választható 750 ezer forintos felárért, de kinek kell összkerék egy városi terepjáróba? Hegylakóknak oké, mindenki másnak felesleges. A tesztelt 1,7-es új dízel egyébiránt sok szempontból ideális. 115 lovas, vagyis a paletta leggyengébb motorja, mégis van egy  tartománya 2000 és 3000 között, ahol meglepően dinamikus gyorsítást produkál. Mindeközben egész csendes marad felhúzott ablakkal is, annyira letompították a vibrációt, hogy sem a kormányon, sem a váltón nem érezni. Városban egyébként 6,5-öt, országúton 5-öt fogyasztott, amivel hozta az elvárt adatot.

A futóműve is rendben, ott sem lehet rajta fogást találni. Stabilan és feszesen siklik az úton, elegánsan elnyeli a komolyabb úthibákat is, de ehhez kell a 17-es gumik megengedő ballonossága is. A nagyobb felni jobban néz ki, de minden bizonnyal kényelmetlenebb is. A váltó már inkább csak átlagos, nem mindig talál bele egyből bizonyos fokozatokba. Összességében nincs gond a vezetési élménnyel sem.

A Sportage legfontosabb erénye az ár-érték arány. Az alapára 5 millió, a tesztelt modell is éppen csak, hogy eléri a hatot dízellel, bluetooth-szal és tempomattal. Ennyi pénzért kevesen adnak ekkora, így felszerelt autót, a presztízs hiánya pedig használat közben felejthető probléma. Az apróságokon kívül nagy hibát nagyítóval sem találni rajta. Átverés, apróbetűs rész nincs: ez a Kia jó kocsi.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!