Ohó, magyarázzák a bizonyítványt...

Jó, ha egy szülő kicsit lezser, s érezteti vele: nem dől össze a világ, ha becsúszik egy-egy gyengébb jegy – magyarázza az egri lélekgyógyász. Az sem jó persze, ha rálegyintünk az elénk tett bizonyítványra, mondván, az úgysem ér semmit a nagybetűs Életben. Ideális esetben a család értékrendet közvetít, azaz a diák otthon is azt hallja, hogy a tudás becses dolog. Az a cél, hogy a diák élvezettel és érdeklődéssel tanuljon, sikeresnek érezze magát a közösségben, és akkor szívesen gyűjtögeti előbb a szép piros pontokat, majd a remek osztályzatokat.

– Sok szülő arra vágyik, hogy az ő szeme fénye mindenben a legjobb, legszebb, legtökéletesebb legyen. Ez ugyan érthető, de mégsem szerencsés. Azt, hogy mennyit várhatunk el, a gyermekünk karakteréhez kell igazítani. Akadnak gyerekek, akik maximalisták, szívesen versengenek, ők maguktól is hajtanak. Akadnak azonban olyanok, akiken túlzott, „debilizáló” szorongás vesz erőt, ha túl magasra teszik előttük a lécet. Ez annyit tesz, hogy begörcsölnek, és még annál is kevesebbet teljesítenek, mint amire képesek – mondja dr. Hídvégi Márta. Ugyancsak hiba, ha elfogadunk egy kettest attól a csemetétől, aki a négyesre is képes volna, ha igyekezne.

A magyar iskolarendszer sajnos túlzott elvárásokat támaszt, 8. osztályban már szinte „tudósokat nevelnek”, véli a szakértő. Olyan tudásanyagot töltenek a diákok fejébe, ami meghaladja a képességeiket. Sokkal többet érne, ha nem tárgyi ismeretekkel bombáznák a nebulókat, hanem segítenének nekik a képességeik kibontakoztatásában. Fontos, hogy a szülő figyeljen az apró jelekre, amik elárulják, hogy érzi magát gyermeke az iskolában. Előfordul például, hogy egy kislányt azért hoznak a pszichológus rendelőjébe, mert fél belépni az iskolába, és romlanak a jegyei. A beszélgetések alatt azonban megnyílik, és kiderül, hogy nem is a tanárokkal van gondja, hanem azzal, hogy néhány fiú rászállt, s állandóan csúfolják. A figyelmetlen tanulóról pedig kiderülhet, hogy felderítetlen tanulási – olvasási, írási, számolási – zavarok húzódnak meg a gyengébb teljesítmény mögött. Talán épp azért rendetlenkedik, mert „kínai” neki, amit az órán hall.

Akadnak kardoskodó szülők, akik a tanév vége felé a kezükbe veszik a dolgok irányítását, és maguk unszolják a tanárt a jobb jegyért. A pszichológus azért sem ajánlja az ilyesmit, mivel a túlzottan aggodalmaskodó szülő – aki nyilván a saját munkahelyi gondjai miatt is rágja a körmét – átörökíti utódjára ezt a hajlamot. Ha pedig egy gyermek úgy nő fel, hogy náluk a négyes is kész tragédia, akkor könnyen belebetegszik: fáj a feje, összeszorul a gyomra, szédül, s e panaszaival végül a rendelésen köt ki.

Örökzöld kérdés: nyaggassuk-e nyáron a vakációzó diákot, hogy tanuljon? Dr. Hídvégi Márta szerint ha a bizonyítványban „nincs dráma”, akkor hiba őt feladatokkal terhelni. Egy-egy érdekes kiállítás, kirándulás a várba vagy egy tanulságos film éppen elég okos program. Akad azonban kivétel: azoknak az alsós gyerekeknek, akik tanulási zavarral küzdenek, túl hosszú kihagyás volna a két nyári hónap. Így őket kíméletesen érdemes rávenni arra, hogy naponta 30-40 percet gyakoroljanak, de úgy, hogy ne érezzék kínlódásnak.

Ha a pszichológusra hallgatunk, ne büntessünk a pocsék bizonyítványért mondjuk számítógép-megvonással. Inkább azt javasolja: csillantsunk meg jutalmat a szép eredményért. De fölösleges emiatt anyagi csődbe juttatni a családot! Például nem kell motorral meglepni a kamaszt. Az ideális jutalom örömszerző, nem mindennapi dolog. Nyugodtan mondjuk azt: ha ötös leszel, áthívhatod a barátaidat. Ha nem tesznek kárt a házban, ez szinte ingyen van...