Renault Koleos 2,0 dCi: esélytelenek nyugalmával

A Renault több, mint egy évtizede hagyományosan kényelmes családi autókat gyárt, feltalálták az egyterűt és sokat fordítottak a biztonságra. A cég életében még nem csinált szabadidőautót, de ha már egyszer ez a divat, kötelességüknek érezték, hogy legyen egy a modellpalettán. A franciák megtervezték hát a Koleos-t, a Nissan segített a fejlesztésben, majd a gyártást elvitték a dél-koreai Renault-Samsung autógyárba, ahol ugyanez a kocsi Samsung QM-5 néven is készül.

Namármost ha egy pillantást vetünk a többi aktuális Renault-modellre és a Koleos-ra, akkor egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy ezt a kicsit elavult, kicsit béna, ellenben nagyon a koreaiakra szabott formát a fejlett szépérzékkel rendelkező gall dizájnerek álmodták volna meg. Nekem sokkal inkább eszembe jut róla a 2004-ben bemutatott Kia Sportage, ami már akkor sem tartozott a haladó formatervű járművek közé. Lehet, hogy alapból a Távol-Keletre szánták, ide meg csak alibiből hozták be átlogózva?

Akárhogy is, a Koleos nem szép autó, de ettől még simán lehet szerethető, láttunk már ilyet. Volt, aki például barátságosnak nevezte a formáját, ami annyiban igaz, hogy nem agresszív terepjáró, még így feketében sem. Beülve kicsit jobb a helyzet, van rendes minőségérzet, a középkonzol és a kormány is szép, egyedül a műszereknél jött egy kicsit Dacia-s utánérzésem. A Bose hifi baromi jól szól, a TomTom navigáció meg nagyon okos – kár, hogy a grafikája elég vacak. A megszokott francia üvegtető itt végre nyitható is, kellemes, világos hangulatot varázsol az utastérbe. Így már nem olyan zavaró a sok fekete mindenfelé. A forgalom felett vagy 15 centivel trónolva könnyedén átlátható minden, ebben a keskeny oszlopok is nagy szerepet játszanak. Hosszú távon is kényelmesek az első ülések, míg a hátsó sorban átlagos a hely. A csomagtartó két részletben nyílik, ami praktikus, a 450 literes hely is elmegy. Alapáron jár a Nissan-tól származó, kapcsolható négykerék-hajtás, az egyszerű divatterepjárókkal ellentétben a Renault-val ki lehet merészkedni közepesen nehéz terepre is.

Egyméretű motorral kapható a Koleos, ez pedig a kétliteres dízel, amit 150 vagy 175 lóerővel szállítanak. Az előbbi bőségesen elég, ugyanis ha a turbólyukat lekűzdöttük, nagyon szépen, dinamikusan viszi a nagytestű kocsit. Kicsit karcosan jár hidegen, de gyorsan elhalkul, a rezonancia álló helyzetben sem zavaró. A váltó viszont szörnyűséges: nehezen kapcsolható, hosszú úton jár és akad is – ez a koreai-francia koprodukció talán leggyengébb pontja. Vezetni sem különösebben jó a Koleos-t, inkább semleges érzés. A kormányzás túl könnyű és nem valami precíz, a kanyarokban érezhetően bedől a karosszéria. A futómű elég kényelmesen elnyeli a sok egyenetlenséget, ami az itthoni utakon nem rossz dolog. Úgy 8 liter körül simán el lehet vele járni, persze szigorúan AUTO állásban hagyva az összkerék-hajtás kapcsolóját.

A Koleos felett eljárt az idő, ráadásul a házon belüli konkurencia gyötri meg a legerősebben. A Qashqai ugyanis sok alkatrészében közös a Renault-val, mégis ezerszer jobban néz ki, s hát olcsóbb is, ugye. A koreai összeszerelés egyébként nem rossz előjel, simán lehet, hogy tartósságban ráver majd az Európában készülő márkatársakra.

Az akciósan 7 milliós alapáron mért Koleos felextrázva már nyolcba fáj, míg a Nissan népszerű városi terepjárója alig ötről indul, de dízellel is csak hat és fél millió. Bár a Kaleos alapból négykerék-hajtással kapható, de akkor sem érzi úgy az ember, hogy jó vásárt csinálna vele.  Ennél sokkal-sokkal jobban oda kell tennie magát a Renault-nak, ha labdába akar rúgni a városi SUV-ok meglehetősen zsúfolt pályáján.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!