Unokáikat se fogják látni?

Szerencsésnek érzi magát a tízéves Gergő nagymamája, mert unokáját fia válása után is rendszeresen láthatja. Igaz, Gergő anyukájával csak a legszükségesebb dolgokról beszélnek, de a kisfiú bármikor felhívhatja, meglátogathatja őt.

– Tudom, miért haragszik rám a volt menyem – meséli Anna néni. – A fiam megcsalta, porig alázta, és én nem álltam mellé a váláskor, pedig a szívem mélyén együtt éreztem vele. El kellett volna mondanom a menyemnek, hogy megértem őt, de nem tettem. Hálás vagyok neki, amiért Gergő része az életemnek. Drukkolok neki, hogy mielőbb találjon egy rendes embert, aki végre megbecsüli.

Anna néni úgy látja, azon kevesek közé tartozik, akiknél a kapcsolattartás nem sérült, és nem lett áldozata a „fiatalok” küzdelmének sem ő, sem az unokája.

Gedeon Cecília mediátorként dolgozik, és nagyon fontosnak tartja, hogy a válás során adódó problémákat a felek megbeszéljék, és ha kell, külön figyelmet fordítsanak a nagyszülőkre.

– A családjogi törvény ugyanis nem szabályozza a nagyszülői láthatást – mondja a szakember. – A szülőkön múlik, hogyan oldják meg ezt a kényes kérdést. Az esetek többségében a külön élő szülő – általában az apa – szülei különösen nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen csak korlátozott időben láthatják az unokájukat. Ez pedig senkinek sem jó.

A nagyiknak meg kell birkózniuk azzal a fájdalommal, amit szülőként élnek át azért, mert a gyereküket elhagyták vagy éppen ellenkezőleg, gyermekük elhagyta a családját, és szembe kell nézniük azzal, hogy esetleg elveszítik az unokájukat. Pedig a nagyszülőnek fontos szerepe van az unokája életében: neki már nem feladata a nevelés, csak a feltétel nélküli szeretetről, a kölcsönös bizalomról szól a kapcsolatuk. A kérdés az, miért vonná ezt meg bárki a gyermekétől? Hiszen a gyermek a válás során amúgy is számos veszteséget szenved el, nem lenne szabad, hogy még ettől a szeretetteljes kapcsolattól is megfosszák.

– A válás egy hosszú folyamat, sok idő telik el, míg a pár eljut a gondolattól a cselekvésig. Ha már az elején szóba kerülne, és tisztáznák a felek, hogy mi a jó a gyereknek, rögtön kiderülne, hogy az ellenségeskedés, a vita sehová sem vezet – folytatja Gedeon Cecília. – Nem szerencsés, ha az egyik szülő szidja a másikat, ha a gyerek folyton azt hallja, apa milyen rossz, a nagymama meg gonosz. A nagyszülőket szövetségessé kell tenni, arra törekedni, hogy ne mérgesedjen el a helyzet. Ehhez az kell, hogy a felek fel tudják dolgozni sérelmeiket. A mediáció során oldódik a feszültség, rá tudnak látni a másik indokaira, és lassan túl tudnak jutni a megbántottságon. Meg kell érteniük: a kapcsolatuk annak ellenére lezárult, hogy egyszer egymást választották. Nemcsak voltak, hanem maradtak is értékek, leginkább a gyerek. A váláskor már a gyerek érdekeit kell nézni.

A váló felek hajlamosak arra törekedni, hogy „tönkretegyék” a másikat, és ennek része lehet a külön élő szülő szidása, befeketítése is. Nem tennék ezt, ha végiggondolnák, hogy a gyerekek azonban előbb-utóbb felteszik a kérdést: miért tetted? Miért mondtad ezt vagy azt apuról, anyuról, ha nem is volt igaz? És akkor a szülőnek válaszolnia kell.

– A válás során felvetődött kérdések tisztázására egyre többen veszik igénybe mediátor segítségét. Sokszor a nagyszülőket is bevonom, ők rengeteget tudnak tenni a helyzet javulásáért, de persze ugyanúgy árthatnak is. Hiszen a saját fájdalma soha nem fáj annyira az embernek, mint a gyermeke fájdalma. Ezeken a beszélgetéseken jólesik kiadni a fájdalmat, elmondani, mi bántja a feleket. Ez segít a jövőre koncentrálni. A válás pillanatában a párkapcsolat megszűnik, de a szülőség, nagyszülőség nem – ezt nem szabad elfelejteni.