Angyali kisfiú

Márpedig a lányom ezzel vádol, amikor szóvá teszem neki, hogy milyen furcsán neveli az unokámat. A lányom mindig is érzékeny, kifinomult ízlésű nő volt, amolyan művészlélek. Mindenképpen kislányt akart, akit majd a maga képére formál.

Nagy nehezen, 12 évi házasság után esett teherbe, s öt éve megszületett Andriska. A kisfiú kedves és jó gyerek, ráadásul egy szőke fürtös, kék szemű angyalka. Az anyja ettől boldog és minden tettével erősíti ezt a jó kis angyaljelleget. Pasztellszínben vagy hófehérben járatja, a haját vállig növeszti, olyan ajándékokat vesz neki karácsonyra meg szülinapra, mint például antik zenedoboz vagy ezüst karkötő. Együtt énekelgetnek, táncolgatnak, most pedig balettra íratta be. Az apja csak a munkájával törődik, teljesen ráhagyta a lányomra a fiú nevelését.

Andris amúgy félénk kisgyerek, az óvodában is a kislányokkal játszik. Kérdésem: nem árt a fiúnak, hogy ennyire „lányosan” neveli az anyja? Ez nem jelent egyenes utat a homo¬szexua¬litáshoz? De még ha nem is, nem csúfolják majd az iskolában „kishercegi” megjelenése és finom, kedves modora miatt?

Üdvözlettel: Mariann

Kedves Mariann!

Nem gondolnám, hogy az elmondottak miatt elmaradott nagymama lenne. Én is úgy érzem, hogy van alapja az aggodalmainak. Nem is annyira a homoszexualitás miatt, mert az nem (vagy nem csak) ezektől a motívumoktól függ. A baj inkább az, hogy a gyereket nem a saját neme szerint nevelik. A nemi szerepeket e korban már be szokták tölteni a kisfiúk: autókat tologatnak, kardoznak, nem akarnak rózsaszín vagy piros ruhát felvenni, hajlamosak „vadulni” és így tovább…

S mivel a gyerekek kegyetlenek, előbb-utóbb kirekesztik maguk közül az olyat, aki nagyon más. Nem hinném, hogy a lánya ilyen sorsot szánna imádott kisfiának. Inkább arról lehet szó, nem gondolta végig, hová vezet, ha kénye-kedvére formálja a rá bízott kis lényt. Akinek fiúként, férfiként megvan a maga sorsa – ezt félrevinni, ebbe beleavatkozni súlyos vétek.

Persze a gyerekek is különböző természetűek. Ahogyan a felnőttek között is van zárkózott, csendes, de kedves és szelíd típus, úgy a gyerekek között is mindig akad ilyen. Nem szabad azt várni tőle, hogy alapjaiban változzon meg, inkább finoman segíteni kell neki abban, hogy felszabadultabb, bátrabb, „férfiasabb” legyen. Ön se veszekedjék mindezek miatt a lányával, hanem amikor együtt vannak Andrissal, próbáljon meg vele fiúsabb dolgokat játszani.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes