Mozgó rendőrt akarunk!

A közlekedésrendészet járőrei villogva-vijjogva kiszállnak a munka helyszínére: mérnek, ellenőriznek, vizsgálnak, intézkednek. Komótosan elkészülnek a fotók, áttekintődnek az igazolványok, felfújódnak a bíróság előtt is hiteles elektronikus alkoholszondák, megejtődnek a külső szemrevételezések, s végül kiszabatnak a bírságok.

Ezzel szemben az ámokfutó eszeveszetten rohan, fütyül a szabályokra, a frászt hozza másokra. Ő nem fél. Mi baja történhet? (Hacsak nem megy a fának!) Nem ered a nyomába egyetlen rendőr sem: nem veszik videóra, nem dokumentálják a kihágásait. Leginkább csak állnak az út szélén és lenyomogatják a traffipax gombját, ki-kiintenek járműveket, hogy megvizsgálják a fuvarlevelek kitöltöttségét, ellenőrizzék a mentődoboz meglétét, felfedjék a sofőr és autó okmányainak netán lejárt érvényességét.

Pedig tudjuk, hogy a mozgó rendőrautó már önmagában is fegyelmező erő. A sztrádák leállósávjában ballagó járőrkocsi láttán még az amúgy senkitől sem majrézók is visszavesznek a robogásból (bolond, aki szántszándékkal, haszon nélkül idézi magára a bajt), hogy aztán arrébb, persze(?), visszaálljanak a 180-as „utazósebességre”. De legalább néhány másodpercig „megvilágosul gyönyörű képességünk, a rend”. Mert amúgy az erre képtelenségünk uralkodik – képletesen és valójában is.

No, szó sincs a rendőrök lustaságáról. Kevés az ember meg az autó, nincs pénz benzinre – gondolom én, mert azt a világért sem feltételezném, hogy a leghozzáértőbbek úgy vélnék, minden rendben így. Örvendetes, hogy az év első öt hónapjában kevesebb közlekedési és ezen belül halálos baleset történt – az okok listáján a gyorshajtás, az elsőbbség meg nem adása, a kanyarodás szabályainak megsértése a sorrend –, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Kész csoda, hogy ennyire benzintakarékos rendőri jelenléttel is sikerült, de bízzunk benne, hogy nem fordul vissza az irány.

Jut eszembe, mától a tilos jelzésen áthaladó gyalogos is fizet, mint a katonatiszt: vétsége tízezer forintot is „megérhet”. Siethet utánuk a rendőr. Amúgy a számok nyelvén a lényeg nem mondható el. A legbiztatóbb statisztikai mutató egyébiránt azon szabályszegéseké, amiket el sem követnek – ezekből nem is lehet baj...