Depresszió gyerekkorban?

A kislány most ment második osztályba, az elsőt nagyon jó eredménnyel járta ki. Hét évvel a bátyja után született, akart és nagyon várt kislányként. Soha sem volt hangos vagy túl élénk gyerek, inkább mindig olyan kis komoly és csendes, bár gyakran vidám is. Általában pedig kiegyensúlyozott és derűs, akivel korát meghaladóan jól lehetett beszélgetni. Egy szem lányunokaként mindkét nagyszülőpárnál ő volt a kedvenc. A mi kettőnk viszonya is nagyon jól alakult, sokszor elvittem és mindenféle programot csináltunk.

Dórival soha semmi baj nem volt, amíg négyéves korában meg nem született Zsófi. Higgye el, meggyőződéssel állítom, hogy a szülei – nővérem és a férje – mindent megtettek, hogy a nagylány továbbra se érezze magát elhanyagolva. A testvérem és a sógorom tanult, széles látókörű emberek, pontosan tisztában voltak azzal, hogy Dóri nehéz időket él meg, még jobban kell rá figyelni. És az egész család így tett. Mégis kezelhetetlenné vált, hisztis, undok, veszekedős lett az odáig aranyos gyerek. Olyan két év után Dóri viselkedése megváltozott.

Hallgatag, magába forduló lett, mintha nem érdekelné semmi. Egymagában matat a szobájában, nem játszik más gyerekekkel, a szüleihez alig szól. A kishúgával szemben nem ellenséges, inkább közönyös. Sőt az iskolában is alig szól. Szerencséjére a tanító nénije nem erőlteti, mert látja, hogy mindent tud. Mi baja lehet a kislánynak? Vagy mindez normális?
Üdvözlettel: Magdolna

Kedves Magdolna!
A gyerekek egy része valóban nehezen éli meg, ha kistestvére születik. A dédelgetett kis hercegnő számára különösen fájdalmas lehet, ha jön egy még kisebb, még dédelgetni valóbb… Nagy ilyenkor a szülők-nagyszülők felelőssége, mert kétszer annyit kell foglalkozni a trónja vesztett kis kedvenccel, mint addig.
Ami Dórit illeti, én is úgy látom, valóban baj lehet a kislánnyal. Hiszen a kicsi megszületése óta eltelt három év alatt már rendeződnie kellett volna a testvéri féltékenység válságának, ámbár néha ez továbbra is megmarad. De a kislány mostani depressziós viselkedése aggasztó.

Ha az én gyerekem lenne, szakemberhez fordulnék. Mivel önnek sem a gyereke, hanem az unokahúga, először is meg kell győznie a szülőket, ne hagyják annyiban Dóri magába fordulását. A szülők ilyenkor néha hárítanak, de előbb-utóbb ők is belátják, hogy lépni kell.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes