Légmell

Egészségeseknél a mellűri nyomás kisebb, mint a külvilág légnyomása, ezért nem esik össze a tüdő a mellkasban. Légmell esetén ez a nyomáskülönbség csökken vagy kiegyenlítődik, így a tüdő összeesik. A légmell különböző formáit ismerjük, ennek megfelelően lehet kisebb tünetekkel járó vagy súlyos, az életet veszélyeztető. Különösen veszedelmes állapot, ha a létrejött nyílás szelepszerűen működik. Ebben az esetben belégzéskor a tüdő vagy a mellkasfal sérülésén át levegő áramlik a mellüregbe, majd a nyílás a kilégzéskor szelepszerűen záródik.

A légmell hátterében legtöbbször nem található tüdőbetegség, az e kórságban szenvedők általában 20–40 év közötti, magas, dohányos férfiak. A másodlagos légmell viszont valamely tüdőbetegséghez csatlakozik: ez lehet tüdőtágulás vagy ritka tüdőbetegség, mint a szarkoidózis (a szervezetben gyulladásos sejtek gyűlnek össze, csomószerű képződményeket alkotva) vagy a cisztás fibrózis (a külső elválasztású mirigyek kóros váladéktermelésével járó, örökletes megbetegedése). Társulhat gyulladásos tüdőbetegséghez is, de a mellkast érő trauma miatt vagy mellkasi beavatkozás után is felléphet.

A mellkasi fájdalom általában szúró jellegű, és a vállba, hasba, mellkasba sugározhat. A légszomj lehet nyugalmi, enyhébb esetben csak terhelésre jelentkezik. A tüneteket száraz köhögés kísérheti. A kis légmell a levegő felszívódásával spontán gyógyul. Az erősebb légmell gyógyításában a legfontosabb a levegő kiszívása a mellhártyaűrből a mellkasba vezetett csövön keresztül. Amennyiben néhány napos szívás után sem szűnik meg a légmell, mellkasi műtéttel kell az elváltozást orvosolni. A légmell az arra hajlamos egyéneknél visszatérhet, egyes esetekben műtét segíthet a kiújulás megelőzésében. A dohányzás elhagyása mindenképpen tanácsos.