Tanulj meg tanulni!

Sok diáknak rémálom az iskolakezdés, ugyanis a dolgozatokkal, felelésekkel csak a kudarcokat gyűjtögeti. A gyerek néha hiába bizonygatja: „tanár úr, én készültem”. Megesik, hogy tényleg órákat tanult, másnap mégis alig emlékszik valamire. Akadnak olyan módszerek és trükkök, amiket bárki haszonnal vethet be, akár a vizsgára készülő felnőttek is.
A hazai iskolarendszer jobbára arról szól, hogy a kisdiák reggeltől délutánig ugyanabban a padban görnyed. Majd mi¬után hazatér, azt várjuk el tőle, hogy az íróasztalánál folytassa a biflázást. Mielőtt délután is „ülőmunkára” fognánk a gyereket, engedjük lazítani, küldjük el edzésre vagy biciklizni, hogy feltöltődjön. S utána sem kell órákig az asztalhoz „láncolni”.

Vekerdy Tamás pszichológus arra figyelmeztet, hogy a mai iskola megbetegíti és görcsössé teszi a gyerekeket. Különösen a mindenáron alkalmazkodni vágyó kislá­nyok válaszolnak néha fejfájással, szédüléssel a túl szigorú elvárásokra. Érdekes, hogy a kicsik agyveleje már kifejlett, a tüdejük felülete viszont csak ötöde a felnőttének. Ekkora tüdővel csak úgy láthatják el elég oxigénnel az agyukat, ha naponta négy-öt órát szaladgálnak a szabad levegőn.

Külhoni kutatók szerint a tanulásra is igaz, hogy a változatosság gyönyörködtet. Egy vizsgálat kiderítette, hogy sokkal eredményesebben írták meg a szódolgozatot azok, akik váltogatták a tanulás helyszíneit, például az ablaktalan szobát néha felcserélték a kertre nyíló nappalira. Így ugyanis az idegsejtek jobban aktivizálódnak, és jobban bevésődnek az ismeretek. Hasznos az is, ha a tananyag különféle részeivel felváltva ismerkedik a diák. Ez annyit tesz, hogy például a számtani alapműveletek – összeadás, kivonás, osztás, szorzás – elsajátítására szolgáló feladatokat érdemes váltogatva megoldani, így az agy jobban hozzáedződik a problémamegoldáshoz. Gyengébb dolgozatot írtak azok, akik unásig egyféle példát gyakoroltak.

A vizsgára készülő felnőttek is megtapasztalhatják, hogy a pánikszerű magolás általában nem sokat ér. Az a tudás ugyanis, amivel közvetlenül a vizsga előtt tömi meg a fejét az ember, csak a rövid távú memóriá­ba kerül, majd gyorsan ki is potyog onnan. Ha hosszabb távon is szeretnénk emlékezni a tananyagra, érdemes mindennap rászánni néhány percet, és kis részletekben gyakorolni azt. Az új ismereteket nem árt tudatosan hozzákötni a régiekhez, így könnyebben megjegyezzük a friss tudást. Az agyunknak csupán néhány százalékát használjuk, néha mégis úgy érezzük, teletömtük adatokkal, s képtelenek vagyunk előhívni a szükséges nevet vagy évszámot. Akad, aki vizuális típus, azaz a látottakra emlékszik leginkább, mások a hallott szöveget jegyzik meg könnyen – ennek ismeretében ki-ki megtalálhatja a maga testreszabott technikáját.

Az sem mindegy, hogy milyen lélekállapotban indul reggelente iskolába a nebuló. Megesik, hogy azért gyűlnek a rossz jegyek, mert a gyermek valamilyen tanulási zavarban szenved, például diszlexiás, és speciális fejlesztésre van szüksége. Az is előfordulhat, hogy nem érzi jól magát az osztályban, vagy azt hiszi, „pikkel” rá a tanár. Jobb, ha előbb kifürkésszük, mi lehet a kudarc oka, s nem rögtön szidással kezdjük a tanévet.