Tegye a levesbe!

A gumós mellett a növénynek halványító és metélő változata is ismert. Ez utóbbit is érdemes lenne jobban fölkarolni, kiemelkedő C-vitamin-tartalma miatt. A növény hő- és fényigényes, de az enyhe árnyékot is elviseli. Igazán jól csak a szerves trágyával frissen feltöltött talajban fejlődik. Kifejezetten vízigényes (öntözés nélkül csak a magas vízállásos területeken termeszthető).

A bab és a borsó jó előveteményei, a zeller után viszont hagymát, gyökérzöldséget, paradicsomot és uborkát célszerű vetni. Önmaga után ne termesszük, legkorábban csak négy év múlva kerüljön ugyanarra a területre. Apró magvai miatt palántaneveléssel szaporítjuk, amelyeknek hosszú a kelési idejük. Palántáit a májusi fagyok elmúltával kezdjük kiültetni 35 × 35 vagy 40 × 40 centiméteres tenyészterületre.

Ha jól feltöltöttük a talaját, tartózkodjunk a fejtrágyázástól, mert pudvássá teheti a gumót. Ha pedig túlságosan sok nitrogént adunk neki, a gumó színe főzéskor lilára vagy barnásfeketére színeződik. Lombját már a nyár végétől szedhetjük, azonban egy-egy tőről ne távolítsunk el egy-két alsó levélnél többet, mert az visszaveti a gumó fejlődését. A termést a késő őszi fagyok beállta előtt szedjük föl, mert károsodhat. A fölszedett gumót tisztítsuk meg és hűvös helyen tároljuk.