Erősít a torma

Már a középkortól kezdtük használni ételeink fűszerezésére, s azóta is tartja magát ez a szokás, kiegészülve azzal, hogy a káposzta, illetve az uborka savanyításakor is élünk vele. A népi gyógyászat is hamar fölfedezte: a reszelt torma mézzel elkeverve kiváló ellenszere a köhögésnek, a rekedtségnek, a légcsőhurutnak. De a kutatók azt is megállapították, hogy rendszeres fogyasztása csökkenti a gyomor- és hólyagrák kialakulásának veszélyét.

Évelő, lágy szárú növény, a megvastagodott föld alatti gyökértörzsét (rizómáját) fogyasztjuk. A rizómából kiinduló gyökerei egy méter mélyre is lehatolnak a talajba, ezért, ha telepíteni akarjuk, mélyen forgassuk meg a talaját. A növény alsó harmadából kiinduló gyökerek a legalkalmasabbak dugványnak, ezek földarabolásával szaporítjuk.

Ültetés előtt a talaját érdemes érett szerves trágyával jól föltölteni. A mélyrétegű, tápanyagban gazdag, laza szerkezetű talajokon díszlik a legszebben, párás környezetben. Sovány, száraz homokon satnya gyöktörzset hoz, ami ráadásul ízetlen és fás is lesz. Erősen kötött földben elágazó rizómákat kapunk, amelyek túlságosan csípősek is.

A most ősszel ültetetett gyöktörzsekből jövőre csak tőlevelek fejlődnek, termést csak két év múlva remélhetünk. Kiváló hidegtűrő, párás környezetben jól bírja a nagy meleget is. Félárnyékban (fák alatt) is megél, íz-, illetve hatóanyagainak kialakulásához sok napfényre és vízre van szüksége.