Renault Latitude vs Suzuki Kizashi: rémek krémje

Érezni az iróniát? Nem nehéz megjósolni, hogy ritka madár lesz mindkettő. Hiába nagy és méltóságteljes a duó, csak egy Renault/Suzuki marad a nép szemében. És ennyi pénzért inkább veszünk Passatot vagy A4-est. Mégis, akad néhány különc, aki nem veti el egyből őket, mert nem akar beállni a sorba.

Érdekes kategória ez. A nem prémium gyártók általában a középkategóriáig merészkednek, s tartják a tízmilliós árplafont, de e cégek vezetői is szeretnek nagy és elegáns autóba ülni – és hát hogy néz ki a Suzuki vezérigazgatója egy SX4-ben? Persze, nem ez az elsődleges ok, amiért létrejöttek, de a presztízsnövelés biztosan vastagon benne van. A Kizashi brutálisan jól néz ki, letagadhatatlanul japán, gyönyörű részleteket fedezhetünk fel rajta. Izmosnak tűnik, a méretes és gömbölyű hátsón remekül mutat az apró szárny és a krómkipufogók. Mellette a Latitude szinte eltűnik, hiába nagyobb méretében. Jellegtelen a formája és kissé esetlen is, mivel a Laguna-padlólemez rövidsége miatt a kerekek nincsenek annyira kitolva a sarokba. A fehér fényezés–fekete tető kombó mindkettőnek jól áll, ráadásul a Renault dupla napfénytetőt is kapott. Mindent összevetve a Kizashi sokkal feltűnőbb, egyedibb, a Latitude pedig konzervatívabb és bizonytalanabb formát kapott. Nem is kapott, inkább örökölt. Mindenesetre az eladási tervek egy, de legjobb esetben is csak kétszámjegyűek mindkettőnél a hazai piacon.

Egy francia autónál – sajnos – jó pont, hogy Dél-Koreában szerelik össze. Ennek oka, hogy a Renault-leányvállalat Samsung Motors autója a Latitude, amit most behoztak Európába. Olcsó megoldás, de éppen ezért kissé életidegenül hat a franciák palettáján, nem igazán illeszkedik a képbe. Ahogyan a Kizashi sem: sok kicsi és olcsó autó után bedobnak egy közel tízmillás szedánt. Pozitívum, hogy a Kizashi Japánban készül. Sajnos, ez egyre kevesebb japán autóra igaz, s igenis számít a dolog. A Suzukin egyszerűen érezni, hogy nagyon össze van rakva, évekkel később sem fog sehol zörögni.

Ha a belsőt nézzük, a két végletet látjuk. A Kizashi egyetlen kapható felszereltségénél egyszerű, sötét és letisztult az utastér, még egy nyavalyás színes kijelzőt se kapunk, pedig ennyiért már beleférne. Kevés a gomb, de logikus helyen található, visszafogott műszeregység és néhány, a kisautókból ismerős kapcsolót is látunk. Vele szemben a Latitude napóleoni luxust és kényeztetést kínál. A franciába rögtön két színes képernyő is belefért, s annyi extrát tartalmaz, hogy ajtónyitáskor szinte kiömlik a földre. Van masszírozós ülés, egymillió féle csilingelő asszisztens, tolatókamera, szuper navigáció, Bose hifi, bőrhatású varrott műanyag, fabetét minden mennyiségben. fellelhető továbbá a „Samsung Super Plasma Ionizátor”, ami nem a csillagromboló egyik alkatrésze, hanem légtisztító berendezés. Az ionizált levegő nyugtat, egészséges és sose betegszünk meg benn – és valóban: egy hét alatt még hőemelkedésem sem volt. A franciák csodafegyvere úgy tornyosul felszereltségben a Suzuki fölé, mint Vitalij Klicsko a mi Farkasházy Tivadarunkra.

A Suzuki (egyféle) 2,4-es benzinmotorja a CVT váltóval nem túl meggyőző, hiába tud 178 lóerőt papíron. Sajnos, nem itthonra való a 12 literes fogyasztás (pályán óvatosan 9 körül tartható). Fontos különbség  a két autó között, hogy a Renault – kétliteres benzinmotorraé és persze jóval kevesebb extrával – már 6,5 milliótól kapható, ami egy ekkora autóért tényleg nem túl sok pénz. Az általunk próbált 3 literes és 6 hengeres csúcsdízel 10 körül kér vegyesben, gyönyörű a hangja és húz veszettül, csak hát így már 12 millióba kerül a Latitude, ez pedig a francia cégvezetőkön kívül másokat nem nagyon tud elcsábítani. A csúcsfelszereltség a kétliteres dci-vel és automata váltóval viszont jó összehasonlítási alap, mivel csaknem ugyanannyi a lóerő (175) és ugyanannyiba is kerül, mint a Kizashi (9,3 millió forint). Ez úgy saccra 8 liter körül beéri, és nyomatékban is messze veri a Suzukit (230 vs. 360 Nm). Vezetni nem jobb a Latitude-öt, hirtelen kanyarokban hajlamos a bizonytalankodásra, nagyon szintetikus a kormányzás és hajószerűen lágy a rugózás. Ha kicsit több erő és nyomaték szorult volna a Kizashiba, igazi élvezet lenne terelgetni – de azért így sem rossz, s még kapcsolható négykerékhajtás is jár hozzá.

Két ellenfél jutott eszembe hosszas gondolkodás után: az egyik a Skoda Superb ami a nagy, de olcsó autó etalonja; míg a másik a kissé lesajnált Chevrolet Epica, ami hamarosan Malibu néven újult erővel támad. Mind közül a Superb a legésszerűbb választás, mert a német minőséget és az elképesztő méretet bagóért adja. Ennek ellenére üde színfolt a két tesztelt modell, évek múlva is megfordulnak majd utánuk az utcán. Ha az eszemre hallgatok, a Renault Latitude nyer: gazdaságosabb, elöl-hátul több a hely, tömve van extrákkal. Ha meg a szívemre hallgatok, a Suzukit kérem. Megmagyarázhatatlan, de engem nagyon vonz.