Vigasztaló árvácskák

Rövid tenyészidejű kétnyári növény, amely napfényigényes ugyan, de félárnyékban is szépen díszlik. A talajra nem kényes, a szélsőségesen rossz földeket kivéve mindenütt jól érzi magát. Virágágyakban, ablakládákban, növénytartókban egyaránt kellemes hatású, mutatós színfoltot ad.

Mivel nagyobb területet árvácskapalántákkal beültetni ma már drága mulatság, nagyon megéri, ha magunk szaporítjuk. Az az évi virágoztatásra február–márciusban vessük a magvait üveg alá, fűtött helyiségben. A palántákat májusban ültessük ki. Ha jövő tavaszra akarunk virágot, ahhoz a magokat május–júniusban vessük szabad földbe, majd a nyáron át megerősödött palántákat szeptemberben ültessük végleges helyükre.

Átlagos területigényük 15x15 centiméteres sor- és tőtávolság, de a nagyobb változatok 20x20 centimétert igényelnek. Száraz őszön, mint amilyen ez a mostani is, két-három öntözéssel segítsük a palánták meggyökeresedését.

A növénynek számos változata ismert, amelyek a virágok méretében, formájában, mintázatában, illetve az egész növény küllemében mutatnak különbséget. Ilyen például az óriásvirágú árvácska, amelynek virágátmérője eléri a 10 centimétert is. Különlegessége elsősorban ősszel érvényesül. A nagy- és kisvirágú árvácskák virágai 4-7 centiméteresek, valamennyien jól bokrosodók és jó fagytűrők.

A kisvirágú csüngő árvácskát függőkosaras termesztésre nemesítették ki, a legújabb különlegességek között fodros szirmú és bajszos mintázatú alakok is föllelhetők.