Disznólkodó nagypapa

Férjemmel és két középiskolás gyerekünkkel Dél-Magyarországon élünk. Együtt lakunk 80 éves apósommal, aki négy éve megözvegyült. Akkor költöztünk hozzá, mert nagyon kérlelt minket, hogy ne legyen egyedül. Mi szívesen megtettük, mert sokkal jobb lakáskörülmények közé kerültünk, mint amiben azelőtt éltünk.

Család-otthonUjlaki Ágnes2011. 11. 18. péntek2011. 11. 18.
Disznólkodó nagypapa

De különben sem haboztunk, mert apósom nagyon jó természetű, kedves ember volt. Saját szép, nagy háza java részét átadta nekünk, saját magának leválasztott benne egy szobát és egy kis fürdőszobát. Egészen a legutóbbi időkig a legkisebb probléma nem támadt az együttélésből.

Mintegy fél-egy éve kezdődött nála a változás. Mostanában mindig szextémákat hoz fel, egyre jobban érdeklik a disznó viccek, minden nőnek utánafordul, sőt újabban trágárul be is szólogat. Ilyesmi soha nem volt rá jellemző, boldog házasságban élt, mindig komoly, tartózkodó modorú, sőt szemérmes ember volt. Otthon most is ugyanolyan normális a viselkedése, mint régen, de egyre-másra halljuk, hogy nyilvános helyen hogyan malackodik. Már ott tart a dolog, a kocsmában a haverok produkáltatják, hogy zavarba hozzák a jelen lévő nőket. Eddig még inkább csak a szája jár, de félünk, hogy előbb-utóbb valami megbotránkoztató dolgot cselekszik. A férjem majd elsüllyed szégyenében, én is restelkedem a Papa miatt, de sajnálom is szegényt, amiért vénségére bohóccá válik…
Üdvözlettel: Teréz

Kedves Teréz!
A legtöbbünk azért tart az öregségtől, mert félünk a betegségektől, erőnk megfogyatkozásától, érzékszerveink gyengülésétől, szaporodó kisebb-nagyobb fájdalmainktól. Pedig mindez még sokkal elviselhetőbb, mint emberi méltóságunk eltűnése, a minket körülvevő emberek tiszteletének, szeretetének elvesztése. Legtöbbször ugyanúgy nem tehetünk erről, mint ahogyan reumás vállunkról sem.

Bár nem vagyok pszichiáter, de a leírtak alapján úgy látom, hogy apósa viselkedése az időskori demencia (szellemi leépülés) következménye. Hiszen mi más indokolja, hogy egy kedves, komoly ember, édesapa és nagyapa, aki az életét méltóságban, nyugalomban töltötte el, most a disznólkodásban élje ki magát? Nem szabad ezért haragudni rá, mert nem tehet róla. Tudom, hogy nagyon rossz pillanat az, amikor a középkorú ember ráébred, hogy szeretett és tisztelt szülője lett a gyerek…

Azt javaslom, a háziorvossal beszéljenek erről, valószínűleg létezik valami enyhébb gyógyszeres megoldás. Még mielőtt a bácsi tényleg valami botrányt okoz. Emellett próbáljanak vigyázni rá: ha lehet, ritkábban kerüljön sor kocsmalátogatásra, s kerülendők a nyilvános helyzetek, amikor apósa szégyent hozhat a család és elsősorban a saját fejére.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek