Ha az anya nem szeret...

Nagyon értelmes asszony, de mivel szegények voltak és sokan, nem tanulhatott tovább. A fényképein látszik, hogy valóságos szépség volt, még ma is mutatós nő, pedig már elmúlt hatvan. Rossz házasságok, lehetetlen kapcsolatok, nem neki való munka: számos ok a boldogtalanságra. Apám hamar távozott körünkből, meg sem állt Ausztráliáig. Anyám engem hibáztatott, mondván, örökké betegeskedtem, nyafogtam, nyavalyogtam, ezzel üldöztem el apámat. Még ha így is lenne, nem túl kedves ezt naponta elmondani egy kisgyereknek, ugye? De ez nem is igaz, sőt húsz év múlva kiderült, hogy apu csak miattam maradt vele, négyéves koromig bírta...

Egész gyerekkoromra úgy emlékszem, hogy anyám örökké bírált, leszólt, neki nem lehettem sem elég jó, sem elég okos, sem elég szép. Amikor már nagylányként randevúra készültem, nemegyszer gúnyosan végigmért: milyen fiú lehet az, aki pont veled akar randizni? Amikor megismerkedtem a későbbi férjemmel és hazavittem bemutatni, vele is gúnyosan, hidegen, elutasítóan viselkedett. Az esküvőn is csak ímmel-ámmal vett részt, majd hónapokig felénk sem nézett, ha kerestem, kitért a találkozás elől, egy évben kétszer láttuk egymást. Kezdtem leírni az anyám. És akkor történt a meglepő fordulat. A két fiammal rendkívül jó kapcsolatot alakított ki, mindenki meglepetésére igen jó nagymama. Velem szemben sem olyan kritikus már, de meleg anya-gyermeki viszony továbbra sincs köztünk. Mit tegyek? Hagyjam, hogy ez a rossz anya „behálózza” a gyerekeimet?
Üdvözlettel: Adrienn

Kedves Adrienn!
Valóban üres közhely az, hogy nincsen rossz anya, hát már hogyne lenne! Igaz, hogy csak az ön oldaláról ismerem a történetet, de ha felnőttként is keserű emlékeket őriz a gyerekkorából és úgy érzi, sohasem szerette az édesanyja, az már magában is jelzi, hogy valódi problémáról van szó. Amúgy nem egyedülálló az anyja attitűdje. Elrontott életéért valamiért a gyerekét okolja, különösen akkor, ha a gyermek attól a férfitól származik, aki őt elhagyta. Úgy éli meg: ha a saját szépsége, esze ellenére kudarc a sorsa, akkor a lányának se legyen jobb. Valójában nem arról van szó, hogy önt nem szerette, hanem inkább arról, hogy saját magát utálta. Ezt az öngyűlöletet vitte át a gyerekére. De a múlton már nem lehet változtatni. Talán némi lelkifurdalás is lehet abban, hogy most szeretettel fordul az unokái felé. Szerintem hagyja őket, ezen mindenki csak nyerhet.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes