Mindhalálig iskolapadban

Angliában már senki sem rökönyödik meg azon, ha egy idős ember újabb diplomáról vagy éppen doktori címről álmodik. Sőt az ottani nyugdíjasok egyre szívesebben töltik önműveléssel a szabadidejüket. Bécsben pedig megesett, hogy egy nyugalmazott mérnök – túl a hetvenen – beiratkozott a bölcsészkarra, így próbálta valóra váltani kamaszkori álmát. A szorgalmas öregurat szenvedélyesen érdekelte a régészet, s külön örült annak, hogy bizonyos előadásokat együtt hallgathatott az unokájával. Egy egri hölgy, Gálné Czékus Ildikó (képünkön) azzal lepte meg ismerőseit, hogy tavaly 65 évesen beiratkozott a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Karának doktori iskolájába. A disszertációját stílszerűen az egri bikavér imázsáról írja.

– Nem igazán elégítene ki, ha a hátralevő éveimet azzal tölteném, hogy szappanoperákat nézek a tévében és arról panaszkodom, hol fáj, mi fáj. Nem szeretem az aggok társaságát. A doktori iskolában viszont kedves, segítőkész fiatalok vesznek körül, akik tisztelik bennem, hogy ekkora feladatra vállalkoztam. Az sem zavar, hogy a tanáraim többségénél jóval idősebb vagyok. Saját magamnak tartozom annyival, hogy megkoronázzam az életpályámat. Büszkeséggel tölt el, hogy belevágtam, s azt se bánom, hogy 68 éves leszek, mire úgy írhatom alá a nevem, hogy dr. Czékus Ildikó – magyarázza.

Világéletében mindenért keményen meg kellett küzdenie, meséli, s úgy tűnik, ez tartja őt fiatalosan, energikusan. Már gyermekkorában saját kiskertje volt, zöldségekkel, virágokkal. Később – gyöngyösi felmenői nyomdokán haladva – a szőlészet és a borászat érdekelte, így egyenes út vezetett a Kertészeti Egyetemre. Előbb a gyöngyösi, majd az egri főiskolán tanított. Előadásokat tartott, jegyzeteket írt, hogy megossza tanítványaival mindazt, amit a borokról tudni illik. Már akkor megfogant a fejében az ötlet, hogy milyen jó volna szert tenni egy tudományos fokozatra, de ezt az élet későbbre tartogatta… Mára felnőttek a gyerekei, sőt idén karácsonyra a nagymamai örömöket is megismerheti. Ildikó asszony azonban nem vesztette el nyitottságát, ma is könyvtárba és koncertekre jár, lendületesen ingázik Kaposvár és Eger között. Emellett oszlopos tagja a Lorántffy Zsuzsanna Női Borrendnek. Sosem hagyott fel a tanulással, pedig az ő életében is akadtak hullámvölgyek. Mielőtt nyugdíjba vonult, a munkanélküliek kenyerét ette, de közben is élt a kínálkozó lehetőségekkel: a német mellé megismert egy másik nyelvet, elvégzett egy angol kurzust és egy számítástechnika tanfolyamot, ahol huszonévesek voltak a diáktársai.

Nálunk még tartja magát a tévhit, hogy idős korban már nem úgy fog az ember agya, nem érdemes hát belevágni a tanulásba. Az egri Supra Vita Nyelviskolában ennek az ellenkezőjét tapasztalták: az angol kurzuson részt vevő nyugdíjasok olyan felmérőket írtak a végén, hogy az ifjabbakat is megszégyenítették. S ők voltak azok, akik sosem felejtették el megírni a házi feladatot.

– Először csak egy „belekóstoltató” 30 órás ajándék kurzust hirdettünk, s magunk is meglepődtünk, mert olyan sokan jelentkeztek, hogy sorsolni kellett a résztvevőket – mondja Vitai Judit, a nyelviskola képzési vezetője. A nagy népszerűség miatt 90 órával toldották meg a kurzust, s most újabb – a nyugdíjasok pénztárcájához szabott – tanfolyamot terveznek. Az idős nénik és bácsik mosolygósan, szépen kiöltözve jártak az órákra. Kiderült, ha nyelvtanulásról van szó, nem a kor, hanem a lelkesedés és a motiváció számít, ebben pedig nem volt hiány. A résztvevők többsége idős hölgy volt, de akadt egy 85 éves úr is, aki előre kikötötte, hogy neki a hét két napja semmiképp nem jó. Olyankor ugyanis három nővel bridzsel, s nem hagyhatja őket parlagon...