Védett földlabdások

Díszfáink akkor válnak valóban a kertünk díszeivé, ha tekintélyes méretű (100 × 100 centiméter alapterületű és 80 centiméter mély) ültetőgödröt ásunk számukra, amelyet jól föltöltünk tápanyaggal (lehetőleg szerves trágyával). A gödör ásása során a talaj fölső, humuszos rétegét az egyik oldalra halmozzuk, míg a mélyebb rétegek földjét a másikra.

A gödör alján szerves trágyát (földdé érett kerti komposztot, istállótrágyát) terítsünk el 20-30 centiméter vastagon, majd ezt a fölső, humuszos talajjal fedjük. A fönnmaradó talajmennyiségben keverjünk el harmadrész annyi szerves trágyát, és azzal töltsük föl a gödröt. Ültetéskor úgy helyezzük el a fát, hogy gyökérzete olyan mélyre kerüljön, ahogy eredetileg is volt a faiskolában.

A díszfákat földlabdával együtt forgalmazzák az árudák, amelyet jutazsák tart a gyökerek körül. Ezzel az eredés biztonságát növelik. Korosabb fák terjedelmesebb földlabdáját zsineggel vagy dróthálóval szilárdítják, nehogy szétessen. A jutazsák a földben egy hónap múltán elmállik, de két év alatt a drótháló is tönkremegy, ezért egyiket se szedjük le.

Frissen ültetett növényeink földlabdája mellett taposással tömörítsük a talajt, majd alaposan öntözzük be. Fáinkat karózzuk ki, ami védelmet ad a szélmozgással szemben, így ezzel a gyökeresedését segítjük elő. A karót mindig a szélirányba szúrjuk le (már ezzel is védve a fát). Kisebb csemetének egy jól leszúrt karó is elég, de nagyobb fát kettő vagy három, a törzs köré levert karóhoz kötözzünk. S még valami: kötözőanyagnak soha ne használjunk drótot, hanem vastagabb zsineget vagy vászonszalagot.