Az örök szerelem valóban létezik

Sok éve már, hogy megismertem egy fiatalembert. Tizennyolc éves voltam, amikor egy lakodalomban összetalálkoztunk, egész éjjel csak velem táncolt. A katonai behívó már a zsebében lapult, hajnalban onnan ment a vonatához. Előtte még eldalolt nekem egy nótát. És megcsókoltuk egymást. Leveleztünk egy ideig, aztán az édesanyja közbeavatkozott. Soha többé nem találkoztam vele, s mivel már közeledem életem alkonyához, egyre többet jut eszembe Jani, s az, hogy vajon hová sodorta az élet. Úgy másfél éve álmodtam is vele, s nem sokkal később találkoztam a húgával a temetőben. Mondtam neki: álmodtam a Janitokkal, mi lehet vele? Erre felelte: hat éve meghalt. Földbe gyökerezett a lá­bam, annyit tudtam motyogni: nyugodjék békében.

Nemrég, éppen az ön cikkének olvasása után megint álmodtam vele, kérdeztem tőle, mi történt velünk? Hozzám hajolt és azt súgta: nagyon szeretlek. Boldogan ébredtem és azóta is sokat imádkozom érte. 74 éves vagyok, s most már tudom, hogy él a szeretet, a szerelem a síron túl is.
Üdvözlettel: Mária

Kedves Mária!
Igazán megható a levele, s bizony, kissé szomorú, hogy a múltban kell keresnie a boldogságot. Arról nem írt semmit, mi történt 18 és 74 éves kora között. Aláírása asszonynévről tanúskodik, feltételezem, hogy volt (vagy talán van is?) házastársa, talán gyermekei, unokái is születtek? Vagy már magányosan él? Nem veszi körül család, vidám és kellemetlen eseményekkel, nyüzsgéssel, állandó változásokkal?

Persze akár így, akár úgy, senkinek nem árt vele, ha néha elmereng a múlton. Minden nőnek van egy szép emléke, egy áttáncolt éjszaka, egy búcsúcsók, egy szép dal. Önöknek nem jutott ennél sokkal több. Lehet álmodozni azon, mi lehetett volna, ha beteljesül ez a kezdődő szerelem. Ami éppen attól lett örök, hogy nem lett belőle semmi. Talán ha Janival kötik össze az életüket, kiderült volna, mégsem olyan csodálatos ez a fiú...

Tudom, hogy egy koron túl az ember szívesen elidőzik a régi éveknél. Meg már jobban is emlékszünk rá, hogy volt ötven esztendővel ezelőtt, mint tavaly nyáron. De búsulni nem érdemes, magunkat esetleges téves döntések miatt emészteni felesleges. Inkább igyekezzünk saját körülményeinkből, lehetőségeinkből a legtöbbet kihozni. Kedves Mária, ne szomorkodjék most már e történeten, zárja le, tegye el a fiókba a szép emlékek közé.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes