Nissan Micra vs Seat Ibiza: nincs holtverseny!

A japánok előző béka arcú modellje nem volt szép, de valamiért a nőknek nagyon bejött a jellegzetes forma. Az új a kettővel ezelőtti, legendásan jó Micra folytatása dizájnilag, jó nagy ablakfelületekkel és felejthető formai megoldásokkal, de legalább férfiként sem ciki benne ülni (a virágmintás matricákat most felejtsük el).

Az Ibiza kisebbnek tűnik, de ezt a kicsit agresszív, kötekedő tekintetével és a rengeteg éllel, szögletes formával próbálja ledolgozni. Tisztességesen hozza a Seat-ra kitalált sportos, emocionális imidzset. Olyan, mint egy ugribugri, keménykedő 160 centis, 50 kilós öltönyös fazon, aki utolsó pillanatban a kasszánál betolakodik eléd  a sorba, majd kihívóan keresi a tekinteted, hogy van-e valami problémád vele, hiszen ő volt a gyorsabb. Összességében azért még mindig kívánatosabb, mint a barátságos, de semmilyen Micra, amelyre egyszerűen egyetlen szögből sem lehet ráfogni, hogy szép.

Egyik sem tágasabb a kisautós átlagnál. Az Ibiza hátul kifejezetten szűk, olyan, hogy lábtér nem nagyon létezik. A Micra használhatóbb hátul, gond nélkül belement a gyerekülés, elöl meg mindkettőben tisztességesen elférni. Az Ibiza legalább 20 literrel nagyobb csomagteret kínál, ez 285 litert jelent, ezzel szemben a Micra székhajtogatási rendszere öt csillagot érdemel, majdnem Honda Jazz, ez pedig nagyon nagy szó.

Eddig nagyjából fej-fej mellett haladnak, de ha beülünk a vezetőülésbe, ég és föld a két autó. Bent mindkettőben felnőttes a hangulat, játékosságnak nem sok nyomát találtuk. A Seat-ban nagyon rendben vannak a műanyagok, jó a minőségérzet, finom a kormány és minden jól kézre esik. A rádiót kissé nehézkes kezelni és hiányzik a könyöklő is, de ezzel minden negatívumot letudtunk. A Nissanban nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy olcsó kisautóban ülök, hiába volt itt színes, érintős navigáció, ami ráadásul jól is kezelhető és nagyméretű tetőablak. A műanyagok borzalmasak, a kormány kellemetlen tapintású, az ülés valahogy túl magas, az ülőlap meg rövid, hosszú távon kényelmetlen. A Tekna felszereltség része a parkolássegítő, ami a kiszemelt hely mellett elhaladva megmondja, hogy beférünk-e vagy sem. Kevésbé gyakorlott sofőröknek jól jöhet, ráadásul három fokozatban állítható az érzékenysége. A kulcsot elég a zsebben tartani, automatikusan nyílik és zárul az ajtó.

A motort vizsgálva végképp elvérzik szegény Micra. Az egyféle 1,2-es benzines háromhengeres 80 lóerőt tud, de esetünkben DIG-S fedőnévvel egy kompresszorral is ellátták, így 98 lóerő a teljesítménye. Sajnos a klasszikus háromhengeres karattyolás itt is megvan, alacsony fordulaton, illetve hidegen mindig olyan, mintha le akarna fulladni. Erőt nem nagyon lehet kihozni szegényből a kompresszor ellenére nem szereti, ha pörgetjük, 120-nál nagyjából vége is van, elfogy a szusz. Végig városban 6,5-et fogyasztott, ami szerintem több az elvárhatónál, főleg, hogy Star-stop rendszer is van, ami álló helyzetben leállítja a motort. A háromhengeresek reneszánsza mellett a másik trend a kis négyhengeres turbós motor. Az 1,2 TSI 105 lóerőt tud, jobban viszi a kistestű Ibizát, mint a hasonló teljesítményű régi 1,6-os benzines, de annál kevesebbet fogyaszt. Ráadásul itt még a legújabb hétfokozatú DSG-vel, vagyis duplakuplungos automatával is párosították, melynek 400 ezer forint a felára. Így városban 60-nál 1300-at forog, 120-nál pedig 2500-at, ezért is tudott 6 liter alatt fogyasztani. A DSG rettenetesen gyorsan kapcsol, ezért is érthetetlen, hogy miért késlekedik, amikor hátramenetbe tesszük. Ilyenkor 1-2 másodpercig gondolkodik, mire megtörténik a váltás. Nagyon tetszett a Seatban hogy elképesztően halk, annyira leszigetelték, hogy fülelni kell álló helyzetben, jár-e a motor. Vezetni is jobb egy hajszállal, mint a Micrát, de egyik kormányát tekergetve sem kerültem extázis közeli állapotba.

A végső és legfontosabb kérdés az ár, ebben pedig egy hajszállal a Micra a jobb, de érdemes tüzetesen is átnézni az árlistákat. A Micra 2,8 millióról indul, de ebben se rádió, se légkondi nincs, viszont 3 millióért az alapmodell a fontosabb extrákkal hazavihető. Az Ibiza 3 millióról indul, de 1,4-es motorral és tűrhető felszereltséggel 3,4 millió akciósan. A tesztelt Micra már majdnem négy, de ha automata váltót (CVT fokozatmentes jár hozzá), kompresszoros 98 lovas motort és csúcsfelszereltséget is szeretnénk akkor 4,8 – pont mint a tesztbeli ellenfele. Ez utóbbit akár 6,4 milláig is felhúzhatjuk, de őszintén: ki vesz ennyiért kisautót? Ráadásul kétliteres dízellel: nem is értem, kinek szánják.

A gazdag felszereltség ellenére szegényesebb és jóval olcsóbb hatású autó a Micra, a motor meg végképp lelombozott. Ezzel a felszereltséggel ennyiért nem tudott meggyőzni, az alapváltozat azonban versenyképes lehet a hárommilió alatti mezőnyben. Az összehasonlítást magasan nyerte az Ibiza, elsősorban a kitűnő motor-váltó együttesnek és a szuper minőségérzetnek köszönhetően. És még kombi is van belőle, ami igazi alternatíva lehet a kisebb családoknak.