Nő, feleség és nagymama

Harmincnégy éve lesz jövő márciusban, hogy összeházasodtunk. Két fiunk van, az egyik tanult, a másik nem, de mindketten biztos egzisztenciát teremtettek maguknak és a családjuknak, s ami a fő, becsületes, derék emberek. Kedves, rendes kis menyek és aranyos gyerekek mindkettőjüknél – egyszóval, a fiaim rendben vannak. Egészen a legutóbbi időkig a feleségemről is csak a legjobbakat tudtam elmondani. Vidám és meleg természetű, igazi nőies nő, született anya, a szó legnemesebb értelmében. Munka, háztartás, gyerekek, kert: sok volt a vállán, nem tagadom, de mindent elbírt. Talán hihetetlen, de még hangos szó sem esett köztünk soha.

Úgy két éve kezdődtek a változások. Vali 53 éves, de nem néz ki annyinak. Vékony, csinos nő ma is. Egyszerre csak elkezdett öltözködni, sminkelni, uszodába jár, újra felvette a kapcsolatot két régi barátnőjével, velük megy moziba, színházba. Igaz, engem is hívott, de engem nem nagyon érdekel az ilyesmi. Amikor megjegyeztem, hogy négyunokás nagymamaként talán visszafogottabbnak kellene lennie, megsértődött. Kevesebbet foglalkozik a gyerkőcökkel is, pedig régebben az unokái voltak a mindene. Hangulata ingadozik: egyszer kedves és vidám, nevet, bolondozik, máskor némán, rosszkedvűen tesz-vesz. Mindezeket még elviselném, mert ma is szeretem. De attól tartok, talán egy idegen férfi okozza ezt a sok változást. Van egy kollégája – amúgy családos férfi –, akivel tudom, hogy sokat nevetgélnek, beszélgetnek, jóban vannak. Nem merek rákérdezni, mert nagyon megharagudna...
Üdvözlettel: Imre

Kedves Imre!
Levele alapján nem gondolom, hogy nagy baj lenne önöknél. Valinak megnőttek a gyerekei, az unokák körül sincs már annyi segíteni való. Úgy vélem, egyszerre csak ráébredt, hogy az élet nem csupán szolgálat és kötelességteljesítés, hanem élvezetet is adhat. Egy középkorú anyának, feleségnek, nagymamának örömet szerez, ha még mindig (vagy újra) csinos nőnek érezheti magát, aki netán bókokat is bezsebelhet férfikollégáitól. Ezért nincs oka féltékenykedni. Inkább bókoljon ön is, fejezze ki, hogy még ma is csinosnak, kívánatosnak találja. Ha ön nem akar vele szórakozni járni, persze, hogy maradnak a barátnők. Azt javaslom, néha menjen vele, vegyen részt ebben a feltámadt életörömben. Meglátja, milyen szívesen fogadja majd. Hiszen harmincévnyi boldogságot nem fúj el csak úgy az idő.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes