Mire épül a jó házasság?

A házasság annyival jobb az szimpla együttélésnél, mint a valódi málnaszörp a málnaízűnél – így világította meg az egri rendezvényen egy újdonsült feleség, miért jó esküvővel megpecsételni a kapcsolatot. A házasság hete eseményét a Nagycsaládosok Országos Egyesületének helyi csoportja szervezte. Méghozzá azért, tudtuk meg Molnárné Brinza Edittől, hogy a szomorú válási statisztikák ellenére is kinyilvánítsák: a házasság élhető életforma, s csak ez adhat elég biztonságot a családalapításhoz. A mai felpörgetett világban kevés fiatal érez bátorságot arra, hogy „holtomiglan, holtodiglan” elkötelezze magát, de a nagycsaládosok őket is szeretnék meggyőzni. A résztvevők történeteiből kiderült, sokszor nem az észvesztő szerelemből lesz életre szóló szövetség, s olykor elkél egy kis közvetítés is.

– Másfél év után megkérte a kezemet, mire én határozottan nemet mondtam – meséli nevetve Panni, aki immár 20 éve házas és hatgyermekes édesanya. Az első lánykéréskor még túl fiatalnak és éretlennek érezte magát. Később rájött: bár az életében minden egészen máshogy alakult, mint ahogyan a romantikus regényekben írják, talán mégis az őt szívósan ostromló fiú, Kálmán az igazi...

– Nem tudom, pontosan mióta ismerjük egymást, hiszen az édesanyáink egy utcában laktak. Azonos értékeket kerestünk a világban, ezért felnőtt fejjel egyszer csak egymásra találtunk – így kezdődött Katalinék kapcsolata. A fiatalasszony szerint fel sem merült, hogy „csak úgy” együtt éljenek, abban a viszonyban ugyanis csupán használnák egymást.

– Biztosan az is jó, ha a lángoló szerelem szelídül szeretetté. Mi azonban már érett fejjel kerültünk össze – meséli Fehérvári Sándorné. Valójában az édesapja hozta össze őket. Kőművesmester lévén házat épített egy családnak, s olyan jól kijött a neki segédkező fiúval, hogy viccesen megjegyezte: „Te lehetnél akár a vőm is!” Eltelt jó tíz esztendő, a kőművesmester már nem is élt, amikor a megszólított fiatalember bekopogott a lányos házhoz és előadta a szándékát. No, lassítsunk kicsit a tempón, előbb barátkozzunk, gondolta a meglepett nő. Később beadta a derekát, s immár 30 éves házasságban élnek.

Talán a mai szingliknek sem ártana egy kis besegítés. Egy időben csak legyintettek a párkeresők az ósdi szokásra, hogy a házasulandóknak kommendálók segédkeznek. Gyalogsátánok – így hívták hajdan az alföldi paraszti világban a fiatalokat összeboronáló asszonyságokat. Ők voltak, akik kiszimatolták a házasulandók vagyoni viszonyait, meglesték, szorgos-e a leendő menyecske, de akkor is közbeléptek, ha a legény gyámoltalannak bizonyult. Nem hiába járta a mondás: „Mire az Isten észreveszi, két vénasszony összeteszi.” Lassan-lassan ráébredünk, hogy a pletykás hírvivők mekkora hasznot hajtottak, hiszen összehozták a magukra maradt özvegyeket, elváltakat is. No, meg a vénlányokat – régen ugyanis így csúfoltak minden nőt, aki már elmúlt húsz…