BMW 120d: házikedvenc

Először az villant be: az utolsó 3-as Compact (tudják, az egyetlen kereklámpás BMW) után végre gyártanak megint egy félresikerült autót, haha, lesz mibe belekötni! Mégsem olyan csúnya, mint gondoltam, de azért semmiképpen sem szép – mondtam magamnak hetekkel később a frankfurti autószalonon. Aztán már itthon pár nap együttélés után elkezdett tetszeni, s vgül azt mondom: kifejezetten jól sikerült. Ha nem is gyönyörű, mindenképpen kívánatos. Nem értem, hogy csinálja, de mindenkinek javaslom: ahelyett, hogy elsőre ítél, nézegesse egy kicsit.

Az új 1-es formáját ugyanis szokni kell. Az ormótlanul nagyra tervezett első lámpák és a Polo-utánérzésű hátsó lámpatestek között azért még van mit nézni. Az ablakok alatt végigfutó vonal és a hosszú orr karakteressé teszik, a kompakt bakancsforma pedig igazi Egyes védjegy. A hatalmas első lámpákban derengő, fehéren izzó „angel eye”-nak nevezett helyzetjelzők és a szemgolyóként felvillanó fényszórók életre keltik a fémet. Az új 1-es könnyedén tekinthető élőlénynek.

Hiába nőtt majdnem 8 centit hosszában, továbbra is úgy van kitalálva, hogy passzentos legyen. Az 1-esbe nem beülünk, hanem magunkra húzzuk, mint egy jóféle motoros dzsekit. A szigorúan vett átlag (magyar férfi esetén 176 centi, 82 kg) még pont kényelmesnek találja elöl. Hátul sokat javult a térkínálat, ide már felnőtteket is be lehet ültetni rövidebb időre – kár, hogy a támla meredek. Amennyiben az átlagos méretet nem haladjuk meg, az első ülés maga a tökély. Még az oldaltámaszokat is magunk tudjuk beállítani, az ülőlapot pedig meg lehet hosszabbítani. A BMW műszerfalai egyre inkább homogének, csak van belőle L-es (új 5-ös), M-es (új 3-as) és esetünkben az S-es. Az ergonómia hibátlan, ahogy a műszerfal tetején lévő iPad szerű, jó nagy kijelző is. A nyolc funkciógombra bármit programozhatunk, legyen az rádióállomás vagy a sportkijelzők (pillanatnyi Nm és kw leadás, ez utóbbi miért nem lóerő?), de a legjobb, hogy lenyomás nélkül, csak finoman a gombhoz érve megmutatja, mi is van ráprogramozva.

Eddig még el sem indultunk, pedig az az igazán izgalmas. A jól bevált kétliteres dízel itt is hozza a formáját, de már 184 lóerős. Mondani sem kell, hogy mindenhez elég, hihetetlenül nyomatékos, nagyon nagyot tol 1500 és 3000 között. Egyedül a nyersesége zavart, pláne indításnál, de ez menet közben teljesen eltűnik. A váltó melletti kapcsolóval zongorázhatunk a karakterisztikák között. Az egyik véglet a Sport+ lebutított menetstabilizátorral, igazi hülyegyerek gomb, a hátsókerék hajtást és a driftelve kanyarodást ilyenkor lehet és kell kiélvezni. Ami érdekesebb, az az Eco Pro mód, ami a spórolásról szól. A gázreakció, a kormányzás, minden elélettelenedik. Ami érdekes, hogy a két mód között a fogyasztásban maximum 1 liternyi különbséget tapasztaltunk. A vegyes menet pedig 5,3-ra jött ki. Ez egy majd 200 lóerős, 200 felett is könnyedén tartható élvezetre kihegyezett autótól elképesztő érték. Azt hiszem, Rudolf Diesel találmányában ennél sokkal több már nincs, mint amit a BMW kibűvészkedik belőle. A feláras M-es sportfutómű itthonra túlzás, kellemetlenül ráz a hazai utakon, kerékkötője a nyugodt száguldozásnak. A váltó és a kormány viszont maga a csoda, mindkettő érezhetően egy dologért készült: a vezető kényeztetéséért. Hiába, a bajorok továbbra is az élen járnak vezetési élményben.

Az egyest jól kitalálták. Minden porcikájában BMW, mégsem rabol majd vevőket a hármastól. Egész egyszerűen azért, mert 180 centi vagy 75 kiló felett szűk. A minőségnek persze az árát is megkérik. A 120d alapára 8 millió, de a borsos extrákkal könnyen átléphetjük a 10 milliót. Aki Eco pro módban akar autót venni, az amúgy sem néz BMW-t. Aki megteheti, de nem békült ki a formával, az nézze meg még egyszer. Azt hiszem, nem kell nagyobb elismerés az 1-esnek, mint a napokban bemutatásra kerülő új Mercedes A-osztály léte: ugyanis szakított az eddigi magas építéssel, az egyterűs jelleggel, s átvette az egyes BMW karakterét. Ahogyan a vadonatúj V40-es Volvo is. Ha valaki nagyot alkot, ne csodálkozzon, ha utánozzák...