Kettesben egyedül

Vajon mikor rontjuk el? Hová lesz a szerelem, miért oldódik a kapocs? S ha már így történt, miképpen juthatunk túl rajta? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Bánki Judit pszichológustól.

– Az értékes és kellemes élmények, emlékek – melyek valaha összehozták a párt – fénye idővel megkopik. Az évek múltával leginkább döcögnek a szavak, megritkulnak a nevetések, az összebújások, a simogatások, elmaradoznak a közös programok. Bár még minden működni látszik, a jelekre fel kell figyelni, különben a kapcsolatot megmérgezi a közöny, a társas magány. Ilyenkor sokan munkamániássá válnak vagy új ismeretségekbe menekülnek. Szükségük van valamilyen érzelmi doppingszerre ah¬hoz, hogy újra vonzónak, szeretnivalónak érezhessék magukat, s tudják: fontosak valaki számára. A feleknek a már kiürült kapcsolaton változtatni sem kedvük, sem erejük sincs – vázolja a helyzetet a doktornő, akinek a rendelésére főként olyanok jelentkeznek, akik ezt a lélekölő állapotot szeretnék felszámolni. – Amikor már nyilvánvaló, hogy valami elromlott, gyakran előjönnek a „majd újra jó lesz”, a „velünk nem történhet meg” kezdetű gondolatok.

Nem könnyű azzal szembesülni, hogy rengeteget változtunk az évek folyamán, de a párunktól mégis elvárjuk, hogy maradjon meg annak a figyelmes, kedves, humoros, vonzó embernek, akibe annak idején beleszerettünk. Butaság ezt kívánni, ha mi sem vagyunk rá képesek. Min¬den¬nap tenni kell azért, hogy fenntartsuk az érdeklődést az életképes kapcsolat megmaradásáért. Nem árt alkalomadtán feltenni – és persze megválaszolni is magunknak – a kérdéseket: Miért érdekes számomra a párom? Odafigyelek-e rá, ismerem-e az érzéseit, a vágyait? Mitől fél, minek örülne? Mi taszít és mi fog meg benne? S végül, de nem utolsósorban: egyáltalán, vonzódunk mi még egymáshoz?

Ha megtanuljuk kezelni a gondjainkat, szeretettel nyitunk a másik felé, biztosan nem érezzük majd: él mellettünk valaki, mégis magányosak vagyunk. De ha már kérdéseink sincsenek a párunkhoz, engedjük el egymást, zárjuk le a múltat – de soha ne gyűlölettel!