Kia Rio vs Suzuki Swift: népautók aranyárban

Az új Swift egy éves már, s hiába hasonlít megszólalásig az elődjére, továbbra is sokan mutogatnak rá. Mégiscsak itthon készül, valahol legbelül büszke rá minden magyar – még az is, aki kiragasztja a „Suzuki. A Ti autótok” matricát a tíz éves Audija hátsó szélvédőjére. A bevált golyó formán nem sokat változtattak, épp csak hozzáigazították az aktuális divathoz. A Rio viszont egészen friss, az elődhöz képest nagyságrendekkel menőbb. Sőt, egészen autószerű – szemben a Swift felvállaltan kisautós jellegével. Az agresszíven összehúzott szemek és az elnyújtott forma igazán európaira sikerült.

A belső teren sokat faragott a Suzuki, s meglepő, hogy milyen igényesre sikerült. A felhasznált anyagok, a kormány fogása és az összeszerelés is példaértékű, egy kategóriával nagyobb autókat idéz. A Rio komoly, felnőttes, már-már unalmasan egysíkú utasterében egyedül a szellőzés billenőkapcsolói mondhatók jópofának. Itt minden egy szinttel olcsóbb, mint a Suzikiban, a hifi elég gyengén szól, a kormány kapcsolói borzalmasak. Találkozni kopogós műanyagokkal is , de összességében nem rosszabbak az anyagok, mint a nagynevű konkurencia hasonló autóiban. Ahol igazán elválik a két kisautó egymástól, az a használati érték. A Suzuki családi szükségautónak már nem való, a csomagtere méltatlanul szűk: 210 literes, a hátsó sor pedig 18 év felett hosszú távon nem ajánlott. Ezzel szemben a Rio a térkínálatban remekel. Elöl-hátul tisztességesen elférni, a csomagtartó majdnem 300 literes, ezzel mindenkit ver a kategóriában. Az átlag feletti méretek miatt többször volt olyan érzésem, hogy a Rio gyakorlatilag a kifutó Cee’d házon belüli konkurensének is beillene.

Vezetni talán egy hajszállal a Swift-et jobb. A kormánynak van nehézsége, a futómű kellően feszes, de nem kényelmetlen. A Rio kormánya pehelykönnyű, nők a parkoláskor szeretni fogják, de a vezetés élvezeti értékét elveszi, annyira érzéketlen. A Kia futóműve is feszes, de néha bizonytalankodásra is hajlamos.

A Swift-ben található Fiat-eredetű, 1,3-as dízelmotor 75 lóerős, de kitűnően viszi a kocsit, s vegyes használatban 5,5 literrel beérte, ez városban 6,3 literre jött ki. A Rio a nagyobbik benzinessel, az 1,4-essel papíron 110 lóerő, de érezni, hogy a környezetvédelmi normák miatt erősen visszafogták. Így is tisztességes haladást tesz lehetővé, aki nem siet vagy száguld, annak elég autópályára is. S tegyük hozzá: gyakorlatilag néma, főleg a kerregő kisdízel mellett. Alapjáraton akár azt is hihetjük, hogy start-stop rendszer dolgozik az autóban (ami nem igaz), annyira nincs semmi zaj. Érdekes, hogy a Rio városi fogyasztása hajszálpontosan annyi, mint a Swift-é. Ez azért erőteljesen megkérdőjelezi a dízelek létjogosultságát, bár a két autó ára megegyezik, ami alulról súrolja a négymilliós lélektani határt. Ez nagyon sok pénz egy kisautóért, legyen az dízel vagy benzines. Persze van már USB-csatlakozótól klímáig minden, ami kellhet, de a négymillió akkor is négymillió.

A Japán–Korea összecsapásban nincs kiütés, csak pontozás. A Swift minőségibb belteret és fickósabb vezethetőséget ad, a Rio viszont sokkal alkalmasabb az egyautós családoknak. Nemcsak az utastér, de a csomagtartó is egy léptékkel nagyobb, s hát a 7 év garancia továbbra is egyedülálló a piacon. Ha az alapmodelleket nézzük, ott már már más az ábra, ugyanis a Swift jelentősen olcsóbb.

Nálam orhosszal a Kia nyert.