Pénzt költeni csak gondosan és szépen…

Majdhogynem mindegy, melyik üzletbe térünk be, mert a cél természetesen mindegyikben ugyanaz: a lehető legtöbb árut eladni. Mi végül Budapesten a Batthyány téri vásárcsarnokban lévő Spart választottuk. Mindjárt a bejáratnál szemet gyönyörködtető zöldség- és gyümölcstenger fogad bennünket.

– Nem véletlenül – kotorászik a zsebében vezetőm a már otthon összeállított bevásárló cédulája után –, a színek hatására azonnal összefut a nyál a szánkban és nagyobb kedvvel vásárolunk.

A cédula, ami nélkül tudatos vásárló nem indul pénzt költeni, otthon felejtődött, de sebaj, Noémi rutinos, rajta nehéz kifogni:
– Leghelyesebb, ha zöldséget, gyümölcsöt eleve nem szupermarketben vásárolunk, hanem piacon, s ott is lehetőleg őstermelőtől, mivel így hazai földművest támogatunk, ráadásul a termék bizonyosan nem több ezer kilométerről érkezik, ezzel pedig a környezetet óvjuk.

– Akkor viszont eleve le kell mondanom a déligyümölcsökről – szemlélem a csábító kivi- és banánhalmokat.
– Nem is biztos, hogy szüksége van rájuk. Azok a vitaminok, amelyeket a szervezete kíván, megtalálhatók egyebek mellett a hazai céklában és a fekete retekben, még ha azok nem is olyan tetszetősek.

Egyik kedvencem, az eper után nyúlok. Egészen addig, amíg Noémi szúrós tekintetével nem találkozom.
– Semmi értelme. Vélhetően Spanyolországból érkezett, ahol ilyenkor szintén üvegház alatt nevelik. Következésképpen, alig van benne olyan anyag, ami az ember szervezete számára hasznos.

– Legalább egy kis narancsot engedjen meg – kérlelem.
– A narancsnak én sem szoktam ellenállni – mosolyodik el Noémi. – És a citromnak sem. De arra vigyáznia kell, hogy ha a héját süteménybe akarja tenni, akkor bioboltban vásárolja, mert a citrusfélék permetszere nem csak a gombákra káros hatású, hanem az emberre is. Ha mégis itt vásárolunk gyümölcsöt és zöldséget, mindenképpen a csomagolás nélküli árut rakjuk a kosarunkba.

A tojásospolc előtt állunk meg. Noémi levesz egyet, vizsgálja a dobozon található információkat.
– 0: biotojás, 1: szabadban tartott, 2: mélyalmos, 3: ketreces tartású – mutatja a számokat. – Mondanom sem kell, a bio a legegészségesebb.

– És a legdrágább – teszem hozzá.
– Sajnos, igen. Viszont sokszor a mélyalmos és a ketreces ára között nincs különbség. És akkor már inkább azt vegyük, ami olyan helyről való, ahol jobban érzi magát a tyúk.

S az emberre átmenő stressz¬hormon is kevesebb, jut eszembe. De lépjünk tovább, az italospultok felé.
– Tudatos vásárló dobozos sör helyett csakis üvegeset vesz, mert azt visszaváltják.
– Az ásványvizespalackot pedig a gyűjtőbe teszi – okoskodom.
– Tudatos vásárló nem vásárol ásványvizet.
– Ezzel viszont lemond a benne lévő ásványi anyagokról.
– Azok egyrészt más élelmiszerekben is megtalálhatóak, másrészt a csapvízben. A budapesti például egészen kiváló minőségű. Ha mégis mellékíz érezhető benne, akkor valószínűleg az elhasználódott vezetékben kell keresni a hibát. Mindez persze nem vonatkozik a Dél-Alföld egyes ciánszennyezett részeire.

A kávéspult előtt állunk meg, de csak egy pillanatra, már lépünk is tovább. No, nem mintha a tudatos vásárló el volna tiltva a kávétól, dehogy. Viszont, ha csak tud, Fair Trade kávét vásárol. Vagyis olyant, ahol a termelő nem csak egy-két százalékot (vagy annyit sem) lát abból az összegből, amit mi a kávéért a boltban hagyunk – lévén gyermekmunkás, netán rabszolga –, hanem a tisztességesebb jövedelem mellé például orvosi ellátás is párosul.

Így járom sorra a pultokat Noémival, s szinte nincs olyan termék, amiről ne volna véleménye. Tejet szintén nem boltban vásárol, hanem, ha teheti, kimérve, őstermelőtől; hús helyett inkább a növényi eredetű táplálékot részesíti előnyben: egyrészt, mert általában egészségesebb, másrészt, mert ezzel is kíméli a környezetét – több ezer liter víz használódik el, amíg akár egyetlen kiló marhahús elénk kerül. Noémi egyedül az ősi vaj–margarin polémiában nem akar állást foglalni, azt azonban hozzáteszi, hogy a margarin ér¬el¬me¬szesítő hatása vitán fölül áll.

Már a papírárunál járunk, egészen pontosan a papír zsebkendőnél – amit a tudatos vásárló szintén kerül, előnyben részesítve a textíliából készültet –, amikor nem állom meg, hogy elő ne rukkoljak a beszélgetésünk végére tartogatott kérdésemmel:

– És ön, kedves Noémi, abszolút tudatosan vásárol?
– Olyan ember nincsen – vallja meg. – Viszont részsikereket mindnyájan elérhetünk. A lényeg, hogy törekedjünk a tudatosságra.
Ezt mi most kiválóan teljesítettük: másfél órás együttlétünk alatt az égvilágon semmit sem vásároltunk. Azt hiszem, ennél tudatosabbak már nem is lehetnénk…