Régi kórság, mai átok

Kísért a múlt
Egyszer már úgy tűnt, hogy csatát nyertünk és legyőztük a Mycobacterium tuberculosist, ám korai volt az öröm. Hiába ugyanis a tömeges oltás, hazánkban ma tízezernél is többen érintettek a betegségben. A tüdőbaj lényegesen gyakoribb a hajléktalanok, a rossz szociális körülmények közt élők, a kábítószerezők és a legyengült immunrendszerű emberek soraiban. Emellett a kórokozó az elmúlt évtizedek során hozzászokott és alkalmazkodott az antibiotikumokhoz, ezért a régi gyógyszerek már hatástalanok.

Lappangó veszély
Ha az egészséges szervezet a tbc baktériumával találkozik, képes elszigetelni a veszélyes „betolakodót”. Ilyenkor a baktériumok életben maradnak, de nem okoznak betegséget. A jól működő immunrendszer még azt is képes megvédeni, akire egy aktív tébécés ráköhög vagy rátüsszent. A tényleges fertőzéshez többszöri találkozás szükséges a kórokozóval. Ez általában akkor következik be, ha zárt térben, rosszul szellőző helyiségben tartósan együtt vagyunk egy beteggel. Előfordulhat, hogy a betegség még ekkor sem alakul ki, azonban később, az ellenálló-képesség csökkenésével a baktérium kiszabadulhat, s a kór aktiválódhat.

Oltás és szűrővizsgálat
A tuberkulózis megelőzésére szolgáló BCG-oltás Magyarországon kötelező. Az első oltást a gyerekek megszületésük után azonnal megkapják. Tbc-gyanú esetén mellkas-röntgen és laboratóriumi vizsgálatok alapján születik meg a diagnózis. Aki tartósan veszélyeztetett (zárt közösségben élők, egészségügyben, hajléktalan-ellátásban dolgozók, immunbetegek, kábítószerélvezők, alkoholisták), annak érdemes évente szűrővizsgálatra menni.

Idő kell a gyógyuláshoz
Fertőző tébécé esetén gyógyszeres kezelés szükséges. Ez általában 6–12 hónapig tart, és két részre osztható: intenzív és stabilizációs fázisra. A panaszok csak több hét után kezdenek szűnni, s bár a beteg ekkor még nem tekinthető gyógyultnak, egy hónap után az esetek 90 százalékában már nem fertőz. A gyógyszerek beállítása tüdőgyógyászati osztályokon történik, és később is rendszeres felügyelet szükséges. A betegek nagy része ugyanis idő előtt önkényesen megszakítja a kezelést („már jól vagyok, nincs semmi panaszom”), pedig ahhoz, hogy a baktériumokat teljesen kiirtsák, hosszú idő kell.