Bio-boszorkánykonyha

Egy hollandiai kiküldetésen ült be az apa, Kálmán László fülébe a bogár, még 1985-ben. Jól járt vele, nem úgy a bogár: a férfi ugyanis rovarriasztó hatású szert talált fel. De ez csak a találmány második tulajdonsága. Az első, hogy kondíciót ad a növénynek, erőssé és ellenállóvá teszi a kórokozókkal szemben. Harmadsorban pedig gátolja a gombaképződést.

Természetesen – mivel kizárólag ilyen alapanyagokat tartalmaz. S hogy mi indította el a feltalálót ezen az úton? A pusztítás, amit holland gyümölcsösökben látott. A baktériumos, vírusos fertőzések – például az almatermésűek tűzelhalása – ugyanis akkoriban ott már tömeges jelenségnek számított. S mi¬vel a kémiai szerek nem bizonyultak hatékonynak – s mert ő maga biológus –, biológiai alapú természetes készítményben gondolkodott. És cselekedett. A reptérről hazajőve áttanulmányozott egy indiai gyógyászati szakkönyvet, begyűjtötte a gyógy- és vadnövényeket, majd családi házuk dupla garázsba költözött. Mire pedig az ötlettől a gyártási engedélyig eljutott, ideért a tűzelhalás is, lezajlott egy rendszerváltozás és a biotermelés elterjedt. Így hát abszolút nem sajnálja azt az egy évtizedet, ami a kutatás mellett az engedélyezési procedúrákra ment el. S mivel biopermeteivel és tiszta szerves tápanyagaival kiküszöbölhető a vegyszerhasználat, így az elsők között kapta meg a biogazdálkodásban felhasználható termékeknek járó engedélyt hazánkban.

A történet általában itt végződik Magyarországon. A barcsi feltaláló számára azonban ekkor kezdődött. Miért sikerült neki, ami másoknak ritkán? – gondolkodom el, miközben végigvezet üzemcsarnokán. Mellettünk tartályok, üstök, gyógynövényhegyek. S hogy a válasz hol van? Talán a kitartásban, a mértékletességben, a tudatosságban, amivel mindezt saját erőből, lépésről lépésre felépítette. Szabadalmaztatta ötletét, és bár megvásárolták volna sokan, nem adta el. Megkezdte a gyártást – a dupla garázsban. Ám gyakran kitekintett a szomszédokra és távolabbi országokra is, a bevételekből pedig folyamatosan fejlesztette az üzemet. Dubai és Litvánia lett a fő piaca.

Ám ami külföldön egyszerűen ment, az itthon döcögött. Nem csak a tudomány, a termelők is nehezen fogadták újításait, de Kálmán László nem adta fel. Megpakolta kombi autóját, hordta a találmányát kutatóintézetről kutatóintézetre is, míg egyszer véletlenül egy kompolti üvegházban az ő árujával locsolták meg az uborkákat. Megugrottak tőle a palánták látványosan, s velük együtt a feltaláló hazai elismertsége is. Azóta aratják a termékeivel táplált növényeket a termelők, a feltaláló pedig a sikereket: Magyar Termék Nagydíj, Innovációs Nagydíj, hazai és külföldi kiállítások díjai.

De ne gondolja senki, hogy ezek után nyugodtan ült a babérjain, hisz a feltaláló élete az újításról szól. Sütött is egy palacsintát – vastagot és hófehéret növényi olajon érlelt gombákból. S hogy ki ette meg? Hét mezőfalvai szarvasmarha, akik paratuberculosisban (a kérődzők gyógyíthatatlan fertőző betegségében) szenvedtek. Közülük három rövidesen felépült. Ahogy később a feltaláló újabb, rinyaújlaki üzeme is, ahol immár állatok számára készülnek a biológiai alapú, természetes készítményei.

Nem unatkozik az üzemet vezető kisebbik fia sem. S hogy Kálmán László se tegye, a barcsi üzemmel szemközti telepre mutat: ott alakítja ki a közeljövőben az emberi táplálékkiegészítőket gyártó csarnokot. A növények, majd az állatok után ugyanis az ember következett: olyan készítményt talált fel – állítja –, mellyel gyógyítani tudja a pikkelysömört. Lehetséges? – töprengek. A válasz azonban már egy másik írás témája lesz.