Mitsubishi ASX: a divatnak ára van

Sokat finomodott az SUV, vagyis a divatterepjáró fogalma az ezredforduló óta. A legújabb hullám már olyan autókat vet partra, mint például az ASX, ami gyakorlatilag egy emelt hasmagasságú kompakt, de lássuk be, ezzel le is fedi az átlagos igényeket. Alapból elsőkerékhajtású, nincs benne bonyolult technika, nem fogyaszt sokat, és kényelmesen használható városban is. Erre a receptre készült a komoly népszerűségnek örvendő Qashqai, és hozzá hasonlít nagyon az ASX is.

A Mitsubishi gyerekkorom egyik kedvenc autója volt, abban az időben minden magára valamit is adó alsótagozatos micsubicsinek mondta és imádta a cápára hajazó kocsikat. Azóta komoly pozíciókat veszített Európában a japán gyártó, elsősorban azért, mert nem tudta tartani a lépést a nagy konszernekkel: egyszerűen túl szűk lett a paletta.

Az elmúlt két évben két komoly újdonságot is kihoztak: az i-MIEV nevű teljesen elektromos autót, és az ASX-et. A legútóbbi Lancer nagyon eltalált – megint kicsit cápás – orrát egy az egyben megkapta az újdonság is, jól is áll neki. Elölrőé tehát nincs vele baj, karakteresebb a Qashqai-nál. Hátul viszont érthetetlen, mi történt a tervezőkkel. A C oszlop mögött hirtelen elfogy az autó, mintha beleszaladtak volna hátulról. Az összkép alapján az ASX gyakorlatilag egy kompakt, kicsit megemelve. Beszállni épp ezért könnyű, kilátni meg még könnyebb, igazán megnyugtató érzés átlátni a csúcsforgalom anarchiáját. Ami minden hagyományos – értem ezalatt, hogy nem kifejezetten nekünk, európaiaknak készülő – autójukból hiányzik az a bunkerszerű biztonságérzet. Elhiszem, hogy ötcsillagos a töréstesztje, de ezt akkor is szeretném érezni, amikor becsapom az ajtót. Ráadásul itt-ott zörög is, ami biztosan nincs hatással a megbízhatóságra, de zavaró egy alig 30 ezret futott kocsiban. A beltér pedig igazi egyen-japán szürke. Minden műanyag sötét színű és kemény, de azért erről elvonja a figyelmet a szép nagy üvegtető, ami még egy ilyen lelketlen belsőből is hangulatos fészket képes varázsolni. A nagy, színes központi értintőképernyő nagyon rendben van, mindent tud, amit kell, szép a grafikája és olyan, mint egy Iphone: aki még sose találkozott vele, az is egyből tudja kezelni. A helykínálattól nem szabad csodákat várni, de ha az igényeink a Golf-Focus-Astra háromszögben mozognak, akkor nem fogunk csalódni. A csomagtartó több mint 400 literes, de a magas építés miatt meg kell emelnünk a cuccokat.

Az ASX egyértelműen legjobb része az 1,8-as motor, ami az utóbbi idők egyik legjobb dízele. Talán a BMW csinál hasonlókat, ennél nagyobb dicséret nem jut pillanatnyilag eszembe. 150 lóerőt tud, de a lényeg, hogy 1000 és 5000 között minden fordulatszám-tartományban van elegendő erő és nyomaték. Mindemellett a vegyes fogyasztása 5,6 literre jött ki. Elképesztően jó eredmény, azt jelenti, hogy egy liter gázolajjal 18 kilómétert tehetünk meg. Biztos benne van ebben a start-stop funkció is, ami pirosnál leállítja a motort, hogy aztán a kuplunghoz érve újraindulhasson a kerregés. Az egyetlen negatívum a gázreakció: az egy-két másodperc várakozási időt szokni kell. Az opcionális és kapcsolható négykerékhajtás nem teszi terepjáróvá az alapvetően városi autót, inkább stabilitást ad hóban vagy jégen.

Milyen jó is lenne, ha úgy zárhatnánk e cikket, hogy van hibája, de alapvetően jó, és lám, még olcsó is. Hát nem, sajnos nem igazán mondható olcsónak. Minden extrával felszerelve még a tíz misit is átlépi, de a dízel alapverziója is nyolc, amiért azért már elég rendesen van választék egy kategóriával feljebb is. De a Qashqai a kétliteres dízellel is több, mint egymillióval olcsóbb. Ennyiért a magyar már Passatot vagy Mondeót, esetleg valami fapados BMW-t vesz, a Mitsubishi talán meg sem fordul a fejében. Ez pedig magyarázatot ad arra is, miért ritka az ASX a hazai utakon.