Ugrókötél: szemmel alig követhető

– Kilencvenhatban tartott Szegeden bemutatót egy amerikai kötélugró csoport. Megnéztem, és azt mondtam: na, én is ezt szeretném csinálni – meséli Martyin Lászlóné, más néven Detti néni, a mórahalmi általános iskola testneveléstanára, az ugrókötelesek edzője. A tanárnőnek akkor sikerült fellelkesíteni egy kisebb csapatot. 2002-ben vettek részt az első versenyen: három diákot tudtak benevezni, egyikük rögtön ezüstéremmel tért haza. Ma negyven-ötven versenyzőjük van és százan ugrálóköteleznek Mórahalmon.

Edzésen veszünk részt a tornacsarnokban: a gyerekek éppen az utolsó gyakorlatokat végzik – utánuk jönnek a nagyok, akik már erős versenyekre készülnek.
– Kezdetben úgy gondoltuk, hogy ehhez nem kell semmi, csak egy kenderkötél meg egy pár jó cipő – magyarázza az edző, miközben végignézem a felszerelést. – Hamar kiderült azonban, hogy a kenderkötéllel sok elemet képtelenség megcsinálni.

A gyöngyös kötelet gyorsabban lehet forgatni, mert nehezebb, de még szemmel követhető. A hajlékony műanyagból készült gyorsasági ugrókötél a nevéhez híven még gyorsabb; a leggyorsabb pedig a csapágyas, biciklibovdennel szerelt változat – ez utóbbi kettőt azért nem használják bemutatókon, mert megfelelő kezekben annyira sebesen forognak, hogy szinte nem is látszanak.

Az ugrókötelezés mint versenysport egyrészt objektíven mérhető feladatokból, illetve a tornához vagy a jégtánchoz hasonló, pontozott számokból áll. Az előbbi csoportba tartozik a gyorsasági verseny, ahol fél, illetve három percig kell egyik lábról a másikra ugrálni – közben persze a kötelet forgatni. Ez elég furán hangzik, de ha úgy fogalmazzuk meg, hogy a világ élmezőnyében egy másodperc alatt legalább hat-hétszer lépik át a kötelet, akkor érzékelhető, milyen reflexek kellenek hozzá. Ennél is nehezebb a félperces folyamatos duplázás: egy felugrásra kétszer hajtják át a láb alatt a kötelet. Korábban a folyamatos triplázás volt a halálszám, de ebben már nem kell feltétlenül elindulni. – Akinek nem feküdt, az annyi pontot bukott, amennyit semmi esélye nem volt behozni a többi számban – magyarázza az edző. A verseny másik részében szabadon választott gyakorlatot mutatnak be, zenére: pontokat részben az elemek nehézsége, részben a gyakorlat kreativitása, kivitelezése szerint osztanak.

– Ritmusérzék, ruganyosság, gyorsaság kell a kötelezéshez – sorolja Detti néni. – De a legfontosabb a kitartás. Lehet valaki tehetséges, de ez az előny pár évig, ha kitart, aztán minden a szorgalmon, a befektetett munkán múlik. Az elemeket ezerszer és ezerszer kell gyakorolni, míg megbízhatóan sikerülnek. Néha reménytelennek tűnik, azután mégis sikerül rájönni egy mozdulat nyitjára.

Egyéniben és csapatban a mórahalmiak számos éremmel dicsekedhetnek: van Európa-bajnokuk és vb-ezüstérmesük, valamint több Eb- és vb-érmes csapatuk is. Most gőzerővel készülnek az augusztusban, Floridában megrendezésre kerülő világbajnokságra. Négy csapatuknak négymillió forint csak a nevezési díj, a repülés költségeit a versenyzők állják – több éremesélyes így sem tud majd kiutazni.

– Természetesen a város segít nekünk, és vannak támogatóink is, de a hiányzó összeget tízezer forintonként szedjük össze – sóhajt Martyin Lászlóné. – Körülbelül ennyit kapunk egy-egy bemutatóért. Minden mást is elvállalunk: kirakodóvásárok után az ugrókötelesek meg a családtagjaik gyűjtik össze a szemetet.