Volkswagen Up!: jé, egy olcsó VW!

Akadt már erre irányuló kísérlet nem is egy, de az eredeti Bogár óta nem nagyon jött be egyik sem. A Lupo különleges, bonyolult és drága volt (a 3L verzió a takarékos dízellel 3,7 millió forintba került 2001-ben!), a Foxot pedig itthon nem is lehetett kapni. A népautó jelző egyre messzebb került a Touaregekkel, Phaetonokkal telepakolt kereskedések hangulatától. Az Up! viszont végre megtörte ezt a luxusvonalat, s szó szerint színt hozott a modellpalettára. Nem eröltették rá például a klasszikus modelljegyeket, nincs meg az egyen-VW arc. Ezt ellensúlyozandó, akkora emblémát raktak az elejére, mint a fejem, nehogy valaki Kiának nézze. A forma egyébként minimalista és egyértelműen modern, de sok részletében klasszikus is: ilyen a függőleges oldalfal és a szinte vízszintes tető. A kerekeket kitolták a sarkokba, ami egyrészt optikailag is javít a kinézetén, másrészt jó helykihasználást tesz lehetővé. Ez a néhány trükk lélegzetelállítóan nagy teret eredményez, olyat, hogy igazából felesleges is a konkurensekkel összehasonlítgatni. Belül eggyel nagyobb kategóriát idéz a kis VW, elöl kifogástalan a hely 190 centiig. A fejtámlákkal egybeöntött ülések elfogadhatóak, az üléspozíció sem rossz, bár azon meglepődtem, hogy a kormányt nem lehet tengelyirányban állítani.

A műszerfal az egyszerűségével gyönyörködtet, a százezres felárért kapható, felpattintható Navigon navigáció képernyőjére a fordulatszámmérőt is ki lehet rakni. Néhány helyről persze ordít a spórolás, ilyen a manuálisan állítgatható tükör, a nehézkesen előrehajtható ülés és a helyenként fájóan olcsó műanyag. Arra persze figyeltek, hogy a gyakran érintett részek – kormány, gombok, ajtókárpitok – ne legyenek bántóak. Azt nem sikerült megértenem, miért van a vezető ajtaján egy ablakemelő gomb és az utas ajtaján is egy. Ha középre rakták volna a gombokat – mint például a Dacián – egy centtel sem lett volna drágább, viszont nem kellene esetenként nyújtózkodni. A hátsó pad kétszemélyes, itt is egész szépen el lehet férni. Mindezek után még marad 250 liternyi csomagtartó, ami ráadásul kétszintes: szép szám egy alig 3,5 méteres apróságtól.

Egyelőre egyféle motorral kínálják, két teljesítményszinttel. Az egyliteres háromhengerest 60 vagy 75 lóerővel vehetjük meg, mi ez utóbbival próbáltuk. Az igazság az, hogy háromhengerességét nehezen tagadhatná le: a jellegzetes hang és a rázás is megvan, de egyik sem túlságosan zavaró. Városban minden helyzetben tökéletes és a 130-at is bírja huzamosabb ideig, az autópálya emelkedőivel viszont már meggyűlik a baja. Csodát vártam, de az 5,2 literes, vegyesben mért fogyasztás inkább csak átlagos ettől a motormérettől, a csodával várjuk meg az elektromos Up!-ot, amit jövőre ígérnek. A váltó is elmarad a Volkswageneknéll elvárt minőségtől: mechanikus zörejeket hallat a kapcsolásoknál, valószinűleg a büdzsé nem bírt el még egy kis hangszigetelést.

Ott sem rontották el, ahol pedig majdnem mindenki megteszi: az árcédulánál. 2,5 millió alatt kezdődik, de 2,75 millióért összerakhatunk magunknak egyet négy ajtóval és klímával. Ha ez Skoda emblémával még kevesebb lesz, igazi telitalálat a balkáni piacokon. Nem sokkal olcsóbb egy Alto vagy egy Kia Picanto, az Aygo/C1/107 trió pedig lehetelnyivel még drágább is. Arról nem is beszélve, hogy a mezőnyben messze az Up! kínálja a legtöbb helyet. Poén és vidámság sok persze nincs benne, de ez a tervezőmérnökökre is igaz. Az Up! németes precizitással összerakott, nagyautós kisautó. Ennyi pénzért VW-t már rég vehettünk, pedig akár egy kisebb családnak is elég lehet.