Széptevő szatír

A vadonban 3000–4500 méteres magasságban él, tehát nem meglepő, hogy a mi teleinket is jól bírja, viszont a nyári kánikulát nehezen viseli. Ezért a tűző nap elől garantáljunk árnyas menedékhelyet számára.

E tyúkfélék a természetben elsősorban levekkel, rügyekkel, hajtásokkal táplálkoznak, s ezt a tartásuknál is figyelembe kell venni. Alaptakarmányukat különféle zöldségek alkossák, amit pongyolapitypanggal, pázsitfüvekkel, csalánnal, friss tölgyfalevéllel egészítsünk ki. Időnként gyümölcsöt, állati fehérjét is kapjanak. Emellett adjunk nekik úgynevezett fácánmagkeveréket is, de a kukoricát csak télen adagoljuk hozzá. A tragopánok ugyanis hajlamosak az elhízásra, ami megrövidíti az életüket. A feltűnő színezetű kakasok eredeti élőhelyükön könnyen válnak ragadozók zsákmányává, leggyakrabban a leopárdok, cibetmacskák, mocsári hiúzok végeznek velük. A tyúkok rejtőszíne nemcsak a költéskor, hanem egész évben jól leplezi őket, így tovább is élnek. Tragopánéknál a „nőuralom” ellen a természet úgy védekezik, hogy a kikelő kakasok száma mintegy három-négyszerese a tyúkokénak.

A kakas a tavasz beköszöntekor valóban szatír módjára udvarol: mutogatja magát. Szárnyait jól kiterjeszti, mellét kidülleszti, két, szarvacskára emlékeztető taraja és szakállszerű áll-lebenye előtűnik, megduzzad, miközben különös hangot hallat. Míg a párzás után a tyúk kikölti négy tojását, s neveli az utódokat, addig a kakas a násztánc fáradalmait piheni ki.