Utat mutat a lámpás

– A gyereknapra jöttünk, az lesz most, nem? – kérdez vissza a nagymama, amikor arról faggatom, hogy miért érkezett unokáival a budapesti 56-osok terére. Egy anyuka azt mondja, ők a bulira várnak, hallották, hogy énekel a Tóth Vera meg a Fluor Tomi. Amikor felvilágosítom őket, hogy a rendezvény apropója az eltűnt gyermekek világnapja, mindketten hozzáteszik: jó, hogy van ilyen. Soha nem lehet tudni, mikor kinek a gyerekét kell keresni.

Délután 3-kor még csak lézengenek a téren. A zene dübörög, a civil szervezetek képviselői és a rendőrök csalogatják közelebb a nézelődőket. – Az nem baj, hogy a legtöbben a bulira érkeznek. Magyarországon tavaly rendezték meg először az Ezer lámpás éjszakáját, honnan is tudhatnának többet az eltűnt gyerekek ügyéről? Nem titkolt célunk, hogy a közöny ellen is felvegyük a harcot – mondja Oláh László őrnagy, a BRFK bűnmegelőzési osztályának vezetője.

A kiskorúak 90 százaléka csupán pár napos csellengésre „lép le”. Több mint ezer iskolás gyereket azonban ma is keresnek, s a nyolcvanat is meghaladja azok száma, akiket már két éve nem találnak.

– A gyerekek 85 százaléka gyermekvédelmi intézetből tűnik el. Időnként olyan fiatalokra is rábukkanunk, akik azért könyörögnek, hogy ne vigyük őket vissza a szüleikhez. A megkerült kiskorúak közül sokan iskolai kudarcaikkal magyarázzák, hogy nekivágtak a nagyvilágnak: rettegnek az otthoni következményektől. Sok a bántalmazott és az elhanyagolt gyerek is – teszi hozzá az őrnagy. Számos eltűnés hátterében feltételezhetően baleset áll. A tavak, folyók melletti szórakozóhelyeken például megeshet, hogy a víz áldozata lett a fiatalkorú. De amíg nincs bizonyíték, a rendőrség nem állíthat ilyet. A reményt nem vehetik el a szülőktől.

Egyre többen állnak meg a téren. Bohócok szórakoztatják az apróságokat, a rajzpályázatra készülnek a színes alkotások. A 13 éves Merci tejesdobozt rajzol, amin az eltűntek fotói láthatók. – Nekem is van olyan osztálytársnőm, aki azt mondta, elmegy otthonról, mert nem bírja tovább. A szülei elváltak, az anyja nem törődik vele, mindig más férfi fordul meg náluk – mondja. Kérdem, szóltak-e a tanároknak, hogy gondja van a lánynak. – Dehogyis! Még felhívnák az anyját, és akkor neki annyi – tárja szét a kezét.

Merci nem véletlenül kanyarított tejesdobozt a rajzlapra. Tavaly 32 csellengő gyerek fényképét nyomtatták az Alföldi tej dobozaira, ennek köszönhetően kilencen kerültek elő. – Sorra kopogtattam a tejgyárak ajtaján, de mindenhol elutasítottak. Azt mondták, az ilyen akció rossz fényt vetne a cégükre. Az Alföldi Tej Kft. viszont rögtön igent mondott – mesél a kezdeti nehézségekről Kárász Róbert műsorvezető, az Ezer lámpás éjszakája ötletgazdája. – Siker és fejlődés kíséri a programunkat, az idén már nem csak Budapesten, de öt vidéki nagyvárosban is tartunk rendezvényt. Egyre több cég támogat bennünket. Hamarosan ötmillió Szentkirályi ásványvizespalackra, szeptembertől pedig az iskolatej-akción belül 300 ezer tejesdobozra kerülnek föl fotók eltűnt gyerekekről. Remélem, az itt látottak-hallottak párbeszédre sarkallják a diákokat, a szülőket és tanárokat – teszi hozzá.

A színpadon egymást váltják a sztárok, a közönség táncol, énekel. Amikor elérkezik az este, a szervezők két és fél ezer, lámpással felszerelt léggömböt osztanak szét. Egyszerre szállnak fel a lufik a magasba, hogy az eltűnt gyerekek meglássák a fényt. És végre hazataláljanak.