Van, aki múzeumot gyűjt

Nehéz eldönteni, hogy komoly hagyományőrzőnek vagy csak különc embernek nevezzük-e a tárgyak megszállottját, a keszthelyi Túri Török Tibort. Az biztos, hogy többek között Európa legnagyobb népviseletes babamúzeuma és a kontinens leggazdagabb játékmúzeuma is az ő nevéhez kötődik.

Család-otthonBiczó Henriett2012. 06. 16. szombat2012. 06. 16.

Kép: TĂşri Török Tibor mĂşzeumhalmozĂł gyĂĽjtemĂ©nyei 2012.05.14. fotĂł: NĂ©meth András PĂ©ter, Fotó: Nemeth Andras Peter

Van, aki múzeumot gyűjt
Túri Török Tibor múzeumhalmozó gyüjteményei 2012.05.14. fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter

Ha nem lennének megszállott emberek a világban, biztosan nem lenne ennyire színes és tartalmas az élet. Jó példa erre a 60 éves Túri Török Tibor, aki az utóbbi tíz év alatt kilenc magánmúzeumot nyitott meg, ebből nyolcat Keszthelyen. Számokról, pénzről nehéz beszélni. Negyven év megszállott gyűjtése lapul a vitrinek mögött. A repertoár széles és tarka, az egyházviselet-történeti tárlattal szemben a szexmúzeum csalogatja a látogatókat.

– A babamúzeummal kezdődött. Mindig szerettem a néprajzot, sokat jártam Erdélyben. Tudtam, hogy meg kell őrizni a múltat, aminek fontos része a népviselet. Határon túli gyermekújságok segítségével pályázatokat írtunk ki, balatoni nyaralást és pénzjutalmakat sorsoltunk ki azok között, akik autentikus viseleteket küldenek be – mesél a kezdetekről az ötgyermekes családapa, aki mezőgazdasági üzemmérnökként kezdte pályafutását. Sétálunk a szakszerűen kialakított babatárlaton; nem akárhol, a herendi porcelángyárban készültek a „modellek”. Az épület valamikor magtár volt, de Túri Török Tibor megvásárolta, és Európa legnagyobb népviseletes babamúzeumát alakította ki benne.

A néprajztól nem áll messze a történelem, vagyis a történelmi panoptikum valahogy adta magát. Mintegy félszáz alak idézi a régi időket. Itt kaptak helyet a különböző rendek és felekezetek ruhái is. – A pécsieket komolyan érdekli ez a kiállítás, lehet, hogy a székesegyháznak adom mindet – mondja vendéglátónk némi keserűséggel.

Kacskaringós élete során – dolgozott téeszben, tanított iskolában, működtetett éttermet, büfét, bárt – húsz éve azt érezte, végre otthonra lelt Keszthelyen. Nehezen éli meg, hogy szinte támogatások nélkül, még mindig egyedül kell fenntartania a gyűjteményeit.

– Egy „kolléga” évekkel ezelőtt, nem messze tőlem megnyitott egy kínzómúzeumot. Emlékszem, iskoláscsoport érkezett, és a tanár megkérdezte a gyerekeket, melyiket néznék meg szívesebben: a népviseleteket vagy a kínzóeszközöket? Mondanom sem kell, melyiket választották.

Túri Török Tibor nem sokáig dühöngött, szerencsére némi vállalkozói vénával is megáldotta a sors. A babákkal szemben megnyitotta saját Kínzómúzeum Horroráriumát. A „kolléga” idővel elköltözött, s ezentúl már hozzá tértek be az iskoláscsoportok. Meglehetősen hatásvadász jeleneteket elevenítenek föl a viaszbábuk, stílusos zenei aláfestés teszi még élethűbbé a kiállítást.

– A szexpanoptikumot is csak azért hoztam össze, hogy a többit, a valóban értékeseket fönn tudjam tartani. De arra is gondoltam, miért mi legyünk ebben is az utolsók?! Európában csak Amszterdamban és Prágában van hasonló kiállítás – mondja, de a pornográf szilikonbábuk közé be sem jön velünk. A középkori pajzán jelenetek után Bill Clinton következik teljes életnagyságban, Monica Lewinsky társaságában, az Ovális teremben.

Ha imént az ember egy kicsit eltűnődött is a múzeumok mibenlétén, a 16 ezer darabból álló, pazar játékgyűjtemény mindenért kárpótolja. Sok minden került ide hagyatékból, bolhapiacokról, és van egy olyan favár, amit 1944-ben szülők készítettek a kisfiuknak karácsonyra. Félszobányi hely a plüssmackóknak, és a moncsicsiőrület se maradhat ki.
– Nemcsak a gyerekek, a felnőttek is szívesen bejönnek hozzám. Időutazást, nosztalgiázást kínálok nekik. Valaki egyszer azt mondta, ezeket a játékokat nem lehet keresni, csak találni. Még külföldről is kaptunk egy-egy értékes példányt – mutat az egyik vonatra itt, Európa legnagyobb játékmúzeumában. – Miért csinálom? A gyűjtés nekem életelixír. De biztos, hogy van bennem egy kis birtoklási vágy is – teszi hozzá mosolyogva.

Hogy nem is kicsi, az a Nosztalgia- és a Giccsmúzeumban válik bizonyossá. A szemnek és az agynak szinte befogadhatatlan mennyiségű tárgy van fölhalmozva a város főterén lévő épületben. Persze olyan kincsek is, amelyeket az ember legszívesebben azonnal hazavinne. Mozigép a XIX. századból, nyakkendővasaló, Ferenc József szivarja, tábori légoltalmi sziréna 1940-ből. A giccsmúzeumban kuncogunk és szörnyülködünk: micsoda tárgyakkal éltek együtt a 70-es, 80-as években!

Túri Török Tibor mások nagysága előtt is elismeréssel hódol. Megvásárolta azt a 4,5 millió csigaházból épült Parlament-makettet, ami a Guinness-rekordok közé is bekerült. Aztán kezelésbe kapta a balatonszentgyörgyi Csillagvárat, ahová magyar állatfajtákat vitt, jószágsimogatót alakított ki, ráadásként népi étkeket kínáló „büfét” nyitott. A várban pedig ott sorakoznak a huszáröltözetek és a korabeli fegyverek.

Azt mondja, amíg mozogni tud, addig jár bolhapiacra. „Múzeumhalmozása” nem volt hiábavaló. Már a legnagyobb gyerekét is megfertőzte, a főiskolás fiú most készül első kiállítására, retro tárgyak gyűjtésére specializálódott.
Az ötlet jó, a mérce azonban magas.

Ezek is érdekelhetnek