Audi Q3 2,0 TDI: négykarikás játékszer

Lassan tényleg nem marad egyetlen szabad négyzetcentiméter sem. Az Audi-nál a SUVo-k háromféle méretben készülnek: az A4 mellett az A5-ből is van ötajtós, sőt az A8-as méretben is kupé (A7). Az autóipar már csak ilyen a vásárló nem tudja, mit akar, azt a gyártónak kell kitalálni. Aztán a polgár bemegy a szalonba, ránéz egy autóra és azt mondja: ez igen, ez kell. Szóval ha fegyvert fognak a fejemhez, akkor se tudtam volna kinyögni, hogy nekem márpedig egy A3-as méretű, ötajtós, kicsit emelt hasmagasságú, prémium városi terepjáróra van szükségem. Az eltöltött egy hét viszont meggyőzött, hogy igenis van. A Q3 tekintélyes és nem tűnik kicsinek. Pedig valójában olyan hosszú, mint egy sima Focus, de persze annál jó 10 centivel magasabb és szélesebb is.

Nekem elölről tetszik, a többi nézetből inkább átlagos német autó benyomását kelti. Mindenesetre a fő konkurens X1 és az Evoque nagyságrendekkel látványosabbak. Persze a nappali menetfény, mint minden Audin, itt is nagyon ki van találva, ahogyan a hátsó lámpák formája is. A nyitásra felvillanó LED-menetfény mellé már lehetett volna a szintén felvillanó ködlámpa is LED-es, de ez már tényleg szemtelenség részemről. Egyébként elég gömbölyded, gombóc alakú az egész autó, ahogyan azt a Q5-nél már megszokhattuk.

A vezetőülés és környezete túlzás nélkül tökéletes. A hasított bőrös ülések úgy 190 centiig teljesen rendben vannak, és minden irányban akad hely is. Persze a Q3-at ne úgy fogjuk fel, hogy egy terepjárót, hanem úgy, hogy az A3 kicsit felfújt, megemelt változata, így nem okoz csalódást a helykínálat hátul sem, ahol szintén el lehet férni, de azért itt már vannak korlátok. A csomagtartó 460 literes az A3 Sportback-re majd' 100 litert ver, de ezt még pakolni is könnyű. Az anyagok borzasztóan sok munkával lettek tökéletesre csiszolva, tényleg minden a helyén van, egymilliméteres pontatlanságokat sem lehet felfedezni. A kormány is hihetetlenül jó, sok és könnyen használható gombbal. A tempomat kapcsolói a kormány mögé egy bajuszkapcsolóra kerültek, ami megszokható, de a kormányon jobban tetszett volna. Az MMI-nek nevezett fedélzeti számítógéphez nem kell elővenni a kezelési kézikönyvet, olyan, mint az Iphone, egyből tudja az ember, mi hol található. Amiben a BMW előrébb jár, az a monitor minősége: a Q3-ban található panel felbontása és mérete sem méltó egy prémiumautóhoz. Az is rossz, hogy nincs USB aljzat és nem is rendelhető. Filléres extra, ami sokat dobna a használhatóságon. A hangulat az Auditól megszokott hűvös, technokrata stílus, kevés játékossággal és színnel.

A 2 literes dízel alapmotor kétféle teljesítményszinttel kapható, a mienk az erősebbik 177 lovas változat volt. Gyalázatosan jól megy, de annyira, hogy tényleg nem fér ilyenkor a fejembe, hogy miért akar valaki 300 lóerőket egy kocsiba. Meg hát amitől a német autó német: az érzés, hogy egy óriási, súlyos tankban ülünk, aminek ha odalépünk, az ülésbe ragaszt – szóval ez tényleg csúcs, a Lexus-Infiniti sem tudja még. A beltérben elszigetelten ülünk, néha beszűrődik némi dízel morajlás, de ez is inkább kellemesen morgó hang, mint zavaró kerregés. Mindeközben 8-at fogyaszt, árkon-bokron átkelve, dugóban araszolva, vagy autópályán erőltetve. A duplakuplungos, hétsebességes S-tronic pedig remekül adja alá a lovat, nem késlekedik, érzékelhetetlenül és villámgyorsan váltogat. Egyébként a kormány mögött is találunk füleket, amivel kapcsolgathatunk, én ezt 3 perc után meguntam, ahogy szerintem a vásárlók 99%-a is így lesz ezzel.

A quattro összkerékhajtás az alapváltozaton kívül minden Q3 sajátja, amitől valódi terepjáró nem, inkább hülyebiztos SUV válik belőle. Az alapára 10 millió körúli, de ebből könnyen lehet 15-öt csinálni, ha sokat ikszelgetünk a konfigurátorban. A konkurens X1 és az Evoque milliós nagyságrenddel drágábbak, tehát ha úgy vesszük, a Q3 olcsó. Univerzális családi autónak nagyon elfogadnám.