Borban a buborék

Márai Sándor írja: „Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka”. S valóban, komoly borisszák nem vetemednének arra, hogy ásványvízzel hígítsák a hegy levét, ezért aztán a szódavizespalack nem hiányozhat a hűtőszekrényükből. Néhány évtizede ugyan rákaptak a családok, hogy saját patronos szifont használjanak, s akkor úgy nézett ki, a szódások mesterségének befellegzett. Ám végül mégis a mesterek győztek – az otthoni szikvíz nyomába se ért a készen vettnek.

– A titok abban áll, hogy a vizet pontosan 8 fokra kell lehűteni, ekkor veszi fel ugyanis a legtöbb szén-dioxidot – árulja el a poroszlói Oázis szikvízüzem tulajdonosa, Rácz Gábor. A lassan 20 éve működő üzemből fél tucat megyébe szállítanak. Manapság egyre többen keresik a hagyományos, „retro” üvegbe töltött szódát. Az éttermek is szívesen kiteszik az asztalra vendégcsalogatóul. Poroszlón ugyan megőrizték a régi, kosaras gépüket is, de már olyan automata masinával dolgoznak, ami 10 másodperc alatt tölt meg egy palackot. Miért nem szorítják ki az ásványvizek a hagyományos szikvizet? A szénsavas üdítők üvegéből már a kupak lecsavarása után távozik a buborék java része. A palackba zárt szóda előnye ellenben, hogy az élvezeti érték végig egyenletes marad, azaz nem illan el belőle a szén-dioxid.

Hogyan fedezték fel e frissítő italt? Jedlik Ányos már az 1820-as években azon töprengett a „mesterséges savanyúvizekről” szóló írásában, hogyan juttathatna minél gyorsabban minél több buborékot, azaz szénsavat a vízbe. A Jedlik-féle szikvízgyártó gépet 1841-ben mutatták be, s akkor indították el hazánk első szikvízüzemét. A szerzetes előszeretettel kínálgatta a maga készítette italt, sőt a kolerás betegek szenvedését is enyhíteni próbálta vele. „Érdemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjúságuk oltásakor az említett pezsgői csípősségét éldelni kívánnák” – ajánlja a szódát Jedlik Ányos.Találmányát nem védette le, s a gyártásából sem gazdagodott meg, de mi, magyarok ezért a szerkezetéért is becsüljük őt. A millenniumi ünnepségeken a kor vívmányaként mutatták be a szikvízgépet, s ekkor már több ezer szódást számláltak az országban. Egyre többen ébredtek rá, hogy a bor és a szóda nem zárja ki egymást – sőt a költőket is megihlette. Vörösmarty például így ír erről Fóti dalában: „Fölfelé megy borban a gyöngy, / Jól teszi.” E két elem egymásra találásából született a spriccer, azaz a fröccs. Hajdan kockás terítős, árnyas kertvendéglőkben kortyolták az urak, de ma is az egyik legjobb szomjoltót tisztelik benne.