Szűzies fehérek, dögös feketék

Egy jól sikerült táncmulatság a régmúltban sorsokat döntött el, ezért készülődtek rá akkora buzgalommal a lányos szülők. Szentgyörgyi Horváth Fülöp János talán nem is sejtette, mekkora hagyományt teremt, amikor leányának, Anna-Krisztinának 1825-ben megrendezte az első balatonfüredi Anna-bált. A leányzó mindjárt ott, az első báli éjszakáján megismerte Kiss Ernőt, későbbi férjét, aki az aradi tizenhármak egyikeként vonult be a történelembe.

A bálozás francia találmány, de eleink is sokfélét rendeztek. Ahogy a balatonfüredi villatulajdonos, Jókai Mór írja: „Vannak aztán végre a nagyközönség számára rendezett álarcos bálok, ahol nincs föltételezve a viselet díszessége; ezekben aztán egész fesztelenül megy a mulatság. E bálok majdnem mind a nagy Vigadó termeiben tartatnak. A magas aristocratia pedig a saját palotáiban vagy a nemzeti kaszinó termeiben szokott rendezni zártkörű táncvigalmakat, melyek csak a társadalom legfelső tízezrének a legfelső száza részére vannak nyitva.”

A fényes eseményeknek megadták a módját, a ruházat és a viselkedés szabályait kőbe véste az etikett. Az elsőbálozók csak szűzies fehér ruhában lejthettek a parketten, hivalkodó ékszert nem viselhettek, legfeljebb egy vékony aranyláncot, s szerény virággal díszíthették toalettjüket. Későbbi alkalmakon már rózsaszín vagy halványkék estélyit is felölthettek. Aki pedig „vénségére” – azaz 25 éves korára – sem kelt el, már olyan kivágott ruhát hordhatott, mint az asszonyok.

Az urak sem vehettek fel akármit. Száz évvel ezelőtt a polgári illemkódex figyelmeztette őket: a frakkhoz fehér csokor illik, s jól vigyázzanak, ne kössenek fekete nyakkendőt, nehogy összekeverjék őket a pincérekkel. „Általában jegyezd meg magadnak, hogy úriember csak önkötő nyakkendőt visel, olyat, amit maga köt meg” – szögezi le a pedáns szerző. A tánc sok ballépés forrása volt, ezért Bilkei Pap Ferenc 1816-ban, Pesten megjelent illemtanában így oktat: „A kéztartás ne legyen szoros és nehezült. A karok ne feküdjenek tunyán a testen, de ne is hány¬torogjanak. Mozgásaik könnyűk és kellemesek legyenek. Az ugráló táncokban azok regulájira vigyázzon, minden felesleges valót kikerüljön, bakugrásai által dámáját ne bosszantsa.”

A jól nevelt férfit könnyű volt táncba vinni, mivel nem mondhatott nemet a hölgyválaszra még akkor sem, ha az ördög öreganyja kérte is keringőre. Egy úriembernek kötelessége volt megtáncoltatni a társaságban található nőket, de az elsőbálozók szülei azért előre „lezsírozták”, nehogy üres legyen a leányzó táncrendje. Ám az a nő, aki mégis egymaga árválkodna az asztalnál, semmiképp ne vágjon mérges arcot – hangzik a protokollszakértők máig érvényes intelme. Petrezselymet árulni is méltósággal kell…

Tévedünk, ha azt hisszük, hogy a legelső bált megünnepelni divatjamúlt dolog. Két évtizede az európai arisztokraták mellett már a dúsgazdag üzletemberek és a filmsztárok is meghívót kapnak Párizsba, a Crillon Hotelbe, hogy bevezethessék sarjaikat az úri társaságba. Az elsőbálozók számára rendezett eseményen – melyre a világ tucatnyi országából érkeznek vendégek – táncra perdülhetett például Mihail Gorbacsov unokája vagy Clint Eastwood kislánya. Más hollywoodi csemeték, például Bruce Willis és Demi Moore közös lányai is itt öltötték fel első estélyijüket. Igaz, ezek már egyáltalán nem ártatlanságot kifejező, habos fehér darabok voltak. A sztárpár legkisebb lánya dögös fekete-ezüst ruhában pompázott, ám annyira azért adtak a szokásokra, hogy a nagy eseményre az édesapa kísérte el.