Hal és zöldség a teraszról

Gál Béla – saját meghatározása szerint: építész-tervező művész – tizenkét éve került a főváros nyolcadik kerületébe a sárospataki családi házból. Édesapja agronómus, nagyszülei földművesek voltak. Gyerekként utált kapálni, Budapesten viszont hiányoztak a növények. Óriási tetőteraszát dézsákkal, növényágyakkal rakta körbe, ahol a virágoktól a fűszernövényekig, koktélparadicsom-fákig, konyhai zöldségekig sok minden megterem. De mindenből csak annyi, amennyi a párjával kettejüknek elég. Májusban pedig belevágott az akvapóniába is, ami az ő esetében nem más, mint az intenzív tartályos haltenyésztés és a föld nélküli növénytermesztés sajátos együttese.

Az akvapónia nem új keletű termesztési-tenyésztési mód: anno a dél-amerikai inkák a halastavakon úszó szigetekre ültettek növényeket. A kínaiak pedig ma is tartanak pontyot a vízzel elárasztott rizsföldeken. A halak trágyázzák a vizet, a növények felveszik ebből a tápanyagot. Vendéglátóm először Gönczi Péter honlapján, az aquaponics.hu-n találkozott a témával.

– Péter a családi házas kertjében a rendszer köré passzív üvegházat épített, ami télen fűt, nyáron hűt, egész évben friss zölddel, hallal látja el a családját. Én más úton járok: kisebb a lépték, s télen „bezár a bazár”, mert a terasz egyelőre nem fűthető, a 220 literes hordóban meg befagyna a víz – magyarázza a fiatalember. – Körülbelül 35 fajta növény él a teraszon, ebből húszat a konyhán is felhasználhatunk. A hordóban volt már kárász, keszeg, szürkeharcsa, a végén mind a grillen végezték. Az én rendszerem mintegy 3 kiló halat képes eltartani. A pisztráng a nyári hőséget itt a teraszon nem viseli el, afrikai harcsát pedig még nem sikerült szereznem.

– S mit szólnak a szomszédok? Egyáltalán: mennyire higiénikus ez a rendszer?
– A közvetlen szomszédom biológiatanár, aki érdeklődve figyeli a dolgot, bár eddig még nem kapott hozzá kedvet. Szennyezésről pedig szó sincs, hiszen a folyamat teljesen zárt. Csapvízzel indult a rendszer, a párolgás miatt a meleg napokon valamennyit rá kell tölteni, de elfolyó víz nincs egy csepp se. A klórt pedig igyekszem száműzni: éjszakára a vizet nagyfelületű edényekben levegőztetem, de az esővízből is próbálok minél többet összegyűjteni. Ez a kémhatás miatt is fontos. Mire a szivattyú a 300 liter folyadékot megcirkulálja a gyökerekkel átszőtt kavicságyon, a biológiai és a fizikai szűrésnek köszönhetően tiszta víz kerül vissza a halaknak.

– Kezdettől ment minden, mint a karikacsapás?
– Az akvapónia rendszerének összeállítása nem okozott különösebb problémát, a biológiai folyamatok elindulásánál viszont akadtak nehézségeim. Ahhoz ugyanis, hogy az agyagkavicsba rakott növények a halürüléket táplálékként hasznosítsák, ki kell várni a baktériumkultúra kialakulását, ami a vízben lévő ammóniát nitráttá változtatja. Amíg ezek a baktériumok nem dolgoznak, a növények nem jutnak táplálékhoz, a hordóba visszakerült ürülék pedig mérgező a halakra.
Gál Béla számára az akvapónia elsősorban hobbi és csak kisebb részben kertészkedés. Darabka természet és nyugalom a nyolcadik kerület forgatagában.