Kincsvadászat és bringatúra

Na, végre! – kiáltott föl 1,2 millió iskolás, amikor felkerült a táblára a bűvös szó: vakáció. Sok szülő számára azonban hatalmas dilemma, hogy mivel töltse a gyerek a több mint két hónapos szünidőt. A munkahelyről jó, ha két hét szabadságra el lehet szabadulni, s a legtöbb családnál még a nagyszülők is dolgoznak. Legyen akkor tábor – jön a kézenfekvő megoldás. Hiszen a kínálat gazdag: a kézműves, kaland-, természeti, sport- és nyelvi táborok már nem is számítanak olyan különlegesnek. Miközben a családok alig öt-hat százaléka engedheti meg magának, hogy a heti 20-50-100 ezer forintos szolgáltatást igénybe vegye, a táboroztatóknak évről évre ki kell találniuk valami egyedit, hogy rájuk essen a szülők választása.

– A mai gyermektáboroztatás nem más, mint a vendéglátás egyik legális formája. Profitorientált üzleti vállalkozás – vélekedik Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke. – Az önkormányzatok költségvetésében megtakarítás címén egyre kevesebb összeg áll rendelkezésre a diáküdültetésre, napközis táborokra, a gyermekek napközbeni ellátására. Pedig a törvény a kötelező feladatok közé sorolja a diákok nyári felügyeletét is. A helyhatóságok a költségeket áthárítják a szülőkre: fizessenek, ha a gyereküket biztonságban akarják tudni egy-két hétig! Több tízezer, szociálisan hátrányos helyzetű tanuló számára csak az Erzsébet-program keretében meghirdetett táboroztatás jelenthet esélyt a nyaralásra. Reméljük, nemcsak hirtelen fellángoló, hanem hosszú távú munkatervről van szó – teszi hozzá Keszei Sándor.

Sok szülő akár hónapokig is kuporgat, csak hogy imádott csemetéje eljusson egy nyári táborba. De az sem ritka, hogy a gyerekek is erre gyűjtik a zsebpénzüket. A Velencei-tó partján lévő táborba például néhányan így jutottak el.

– Az éjszakai kincsvadászat a legizgibb – jelenti ki a tízéves Kristóf, aki már régi motorosnak számít a sukorói lovastáborban, mert másodszor van itt. Két barátjával épp az istállót takarítja, lazsálni nyáron sem lehet. A székesfehérvári Virág Krisztina nem arra találta ki a tábort, hogy gyermekmegőrzést vállaljon. Öt nap, négy éjszaka megfeszített „munka”, pontosabban életre szóló élmény vár itt a gyerekekre. A Nyerítő Lovastábor és a Tüskevár Tábor között lehet választani, ez utóbbi amolyan természetvédelmi tábort takar: szórakozva tanulni, megismerni-megszeretni a természetet. Így hát a gyerkőcök kenukkal fedezik föl a Velencei-tó nádasának állatvilágát, 25 kilométeres bringatúrán ismerkednek a tó környékével, bejárják a Velencei-hegységet. De a főnöknő sem lóbálja a lábát: a nap azzal kezdődik, hogy a táborozókkal együtt megeteti az állatokat – az ő reggelijük csak utána következik. Aztán jöhet az úszkálás a tóban, a lovaglás, kézműveskedés, íjászkodás, kürtőskalács-sütés, s minden, ami belefér egy szép nyári napba.

– Világéletemben városi lány voltam, de most már semmi pénzért nem adnám föl ezt az életformát. Gyerekkoromban imádtam táborozni, ez is lökést adott ahhoz, hogy belevágjak – mondja Krisztina. Egy kétszáz éves parasztházat újított föl a kis faluban: az egyik felében lakik, a másikban táboroztat. A hangulat és az ízlés összhangjában az ember úgy érzi, kizökken a világból. A kutyák mellett nyúl, liba és tyúk tarkítja az udvar élővilágát, no meg ott a saját veteményeskert. – Van éppen mit tanulniuk a mai gyerekeknek, a zellerről például fogalmuk sincs, mi fán terem – meséli mosolyogva. – Leginkább városból jönnek, s az a tapasztalatom, hogy otthon semmit nem kell segíteniük. Itt szívesen teszik, ráéreznek a munka ízére. Sok gyerek egy hét alatt is rengeteget változik – teszi hozzá.

Virág Krisztina kilenc évvel ezelőtt elszántan fogott bele a táboroztatásba. Geológusokhoz és biológusokhoz járt „tanfolyamra”, így ma már könnyen mesél a gyerekeknek a környék 300 millió éves köveiről. Az erdőben közösen ízlelik meg a csipkebogyót, s ha valaki lehorzsolja a térdét, kakukkfűvel fertőtlenítik. Az éjszaka is izgalmas: csillagász tart előadást a világegyetem rejtelmeiről. A közös élmények gyorsan összekovácsolják a csapatot. – Ma este tábortűz lesz, már alig várom. Kenyeret sütünk és pásztormeséket hallunk – árulja el a hatéves Levi, aki egy panelház 7. emeletéről érkezett. – Jövőre megint eljövök ide, az tuti!