Vese lehet egy, kettő, sőt több

Születhetünk egy vesével is – gyakran előfordul, hogy csak felnőttkorban derül ki, valaki egyetlen vesével él. Ha az egészséges, csupán még inkább figyelni kell rá, hogy jól működjön, ne károsodjon. Kerülendő a túl sok fehérje és só fogyasztása, továbbá érdemes rendszeres kontrollra járni. Az is megesik, hogy kettőnél több, teljes értékű – saját tokkal és vérellátással rendelkező – vese fejlődik ki a szervezetben. S bár a harmadik, netán negyedik vese már a születéskor jelen van a szervezetben, legtöbbször csak kora felnőttkorban fedezik fel.

– A leggyakoribb fejlődési rendellenesség az üregrendszeri tágulat, amit a vesétől a húgycsőnyílásig bárhol fellépő szűkület okoz. Ezt a kisgyerek sokszor „kinövi”, ám súlyosabb esetben sebészeti beavatkozás szükséges. A húgyúti rendellenességre azért fontos figyelni, mert fertőzésekre hajlamosít. Gyermekkorban a leggyakoribb a húgyúti bakteriális fertőzés, amiben a felfázás nem játszik szerepet. A gyerekkori vizelettartási gond hátterében valódi szervi ok ritkán áll, a tünetek többnyire átmeneti működési zavarokra és lelki tényezőkre vezethetők vissza. Kivizsgálása csak ötéves kor felett szükséges, de nappali tünetek esetén előbb is indokolt lehet – mondta dr. Reusz György professzor, a Magyar Nephrológiai Társaság elnöke, a Nemzeti Vese Program szakmai vezetője.

A világon a felnőtt lakosság 5-10 százalékát kínozza valamilyen vesebaj. A vesehomok, illetve a vesekő gyakorta okoz görcsös fájdalmat, vérvizelést, ami szerencsére jól kezelhető. A vesebetegségek általában lassan alakulnak ki, az észlelhető komolyabb panaszok, tünetek csak később jelentkeznek, ám a rutin vizelet-, vér- és vérnyomásvizsgálat a korai jeleket is azonosíthatja. Ugyanakkor világszerte a krónikus vesebetegséghez társuló szív- és érrendszeri kórokban évente milliók halnak meg. Itt erős rizikófaktor – különösen az idős betegeknél – az elhízás, a cukorbaj és a magas vérnyomás.

A veseműködés folyamatos csökkenése veseelégtelenséghez vezet, ami művi vértisztító kezelést (művesekezelést), illetve veseátültetést tehet szükségessé. Ez utóbbi sebészeti beavatkozás, amikor az elhunyt donor egészséges veséjét ültetik a páciens testébe. Az élődonoros veseátültetés során az új vesét erre alkalmas élő személyből – legtöbbször a beteg rokonából – veszik ki. E módszer nálunk is terjed: a korábbi évenkénti 5-10 eset után tavaly már csaknem 50 ilyen beavatkozást végeztek el hazánkban.