Bennük a tehetség

Épphogy belépnek az iskola kapuján, máris kötelező feladatokat kapnak, mérik a teljesítményüket, korlátozzák a játékra és a mozgásra fordítható idejüket. Igaz, hogy mindezért cserébe ígérnek számukra tudást, rengeteg sikerélményt, s kinyílik előttük a világ. Vajon kellő felkészültséggel és felelősségtudattal várják a kicsiket az intézmények? S mennyire reálisak a szülők elvárásai a csemetéikkel és az oktatási rendszerrel szemben?

– Számtalan különóra, több kilométeres ingázás – már az elsősök jó részének is ilyen élményekkel kezdődik az iskolai „pályafutás”. A szülők azért pedáloznak, hogy a gyerek minél jobb iskolába kerüljön, míg az iskola szeretné megkaparintani a jobb képességű apróságokat – vélekedik Lannert Judit oktatáskutató.

Nem új keletű jelenségről van szó. E tendencia mintegy tizenöt évvel ezelőtt kezdődött, s elsősorban demográfiai okokra vezethető vissza. Csökkent a gyerekszám, miközben az iskolák ugyanannyi pedagógussal dolgoztak. Időközben lehetővé vált a szabad iskolaválasztás, s a tudatos szülő elkezdett válogatni az intézmények között. Az iskolák kényszerpályára kerültek: ha fenn akartak maradni, pluszszolgáltatást kellett felmutatniuk a többihez képest.

– A magyar oktatási rendszer nem gyerek-, hanem teljesítmény-centrikus. Az az elvárás, hogy minél előbb kiválasztódjon a tehetség. Emiatt nagyon sokan lemorzsolódnak, pedig lehet, hogy tizenéves korukra a kisdiákként kevésbé eredményes nebulók is kibontakoznának. Akkor viszont már nincs esélyük a lexikális tudásra épülő oktatási szisztémában – folytatja Lannert Judit. – A finn pedagógusok például tudják, hogy minden gyerek jó valamiben. Türelmesen kivárják, míg az adott képességek a felszínre kerülnek, aztán módszertani csoportokban, az egyén adottságait figyelembe véve okítják a kicsiket.

Az ázsiai országokban pedig felismerték, hogy a zene, a rajz, a színjátszás nagyban segíti a képességek kibontakozását.
A kutató szerint meghatározó, hogy milyen benyomások érik a kisdiákot az első iskolaévekben. Fontos, hogy legyen motivált, szeressen tanulni. Ám nem lehet mindent az oktatási rendszertől várni, a családi háttér éppoly meghatározó. Kell a stabilitás, a kiszámíthatóság is. Biztosan nem tesz jót a kisgyereknek, ha több kilométert kell utaznia az iskolába. Egyrészt elfárad, másrészt nem alakulnak ki tartós barátságok, hiszen máshol van a lakóhelye.

Lannert Judit szerint nem lenne ördögtől való, ha visszaállítanák a kötelező iskolai körzeteket. Ezeket eltérő mértékben kellene finanszírozni, hogy a meglévő különbségek hatását csökkentve minden gyerek a képességei szerint fejlődhessen.