Citroën DS5 Hybrid4: más, mint eddig bármi más

A frankfurti autószalon számomra legmegdöbbentőbb újdonsága a DS5 volt. Először csak örültem, hogy a Citroën azon ritka standok egyike, ahol be lehet ülni egy tanulmányautóba. Aztán megláttam, hogy a DS5-öt hamarosan árulják, s igen, pont úgy, ahogy ott ki volt rakva. Elképesztően szép és méltóságteljes, valószerűtlenül high-tech belsővel és aprólékosan megtervezett, nyálcsorgató részletekkel. A sziluett a nagyon nagyon sportos egyterűszerűséget idézi, de a franciák az egész autó minden egyes részletét a végletekig kicsiszolták, már-már tökéletesre. Az egyetlen túljátszott részlet az elejétől az első ajtóélekig futó vastag krómcsík, ami olyan, mint egy gyönyörű nő nyakán a súlyos aranylánc: felesleges. Akármerre mentem a DS5-tel, mindenütt megbámulták, néha még a forgalom is leállt.Aki nem akarja minden egyes ki- és beszálláskor udvariasan arrébb tolni az érdeklődőket és megválaszolni a kérdéseket, az ne vegyen ilyen autót. Mindennap használni olyan, mint valami alapfokon híres celeb bőrébe bújva élni. Mondhatnám, hogy a DS5 vagy tetszik, vagy nem, de ez nem igaz. A DS5 vagy tetszik vagy nagyon tetszik, más opció nincs.

Beülve még nagyobb a kábulat. A műszerfal felépítése olyan masszív, hogy csak az ultraluxus kategóriához tudom hasonlítani. A középkonzol csodás, a plafonon meg elszórtak egy jó nagy rakás gombot. Férfiemberként a DS5 azonnal elvarázsolt és magáévá tett. Van pár csili-vili extra, ülésmasszírozás (ami semmit sem ér), sávelhagyás-jelző, ami rezgeti a fotelt ha indexelés nélkül kitántorognánk az egyenesből (az útburkolati jeleket néha tévesen értelmezi) és szuper HUD, vagyis szélvédő elé kivetített információ a legfontosabb számokkal (polarizált szemüvegben alig látható). Ezek semmit sem változtatnak azon, hogy beülés után a legtöbben arra készülnek fel, hogy pár méterrel az astfalt felett lebegve közelítjük meg az úticélt. Éjszaka minden még szebb: kívülről LED-ek világítják körbe az autót, az első sor felett található dupla tetőablak közötti sávon pedig pirosan fénylenek a különböző gombok. Hely van elöl és hátul is, a hatalmas fotelek szuper kényelmesek. Panaszra egyedül a hibrid verzió korlátozott csomagtér-mérete ad okot, de a 325 liter még épp elég lehet egy rövidebb utazáskor.

A DS5-ben debütál a Citroën-Peugeot új hibridrendszere, a Hybrid4. A franciák megcsinálták azt, amit más nem: a villanymotort egy kétliteres dízellel párosították. Mindenki más rettegett, hogy a kulturálatlan kerregés nem illik össze a néma és környezetbarát villanyos erővel, de úgy tűnik, tévedtek. A DS5-ben nem zavaró a motor állandó leállása és újraindulása. Alaphelyzetben ugyanis a váltót A-ba (miért nem D?) húzva, először a villanymotor gyorsít, majd ahol szükségesnek érzi, a rendszer beindítja a dízelt is. Ha nem is olyan finoman, mint a Prius, de nagyon közel ahhoz. Felhúzott ablakokkal, halkan szóló hifivel nem vesszük észre, mikor mi történik. A hibridrendszer forgó kapcsolójával lehet négykerékhajtást vagy ZEV módot választani, amikor az autó csak elektromosan közlekedik. A rekordom 3 kilométer, ami nem is rossz – igaz, 50-nel gurultam egy lejtős főúton. Van még sport mód, aminek tényleg van értelme, érezhetően érzékenyebb a gázreakció és jóval vehemensebben indul meg. Ilyenkor mind a 200 lóerőt latba veti (163 dízel és 37 elektromos ló), ami tisztességesen viszi mind az 1635 kilót. Csak kanyarodni ne kelljen és kátyú se kerüljön az utunkba. A futómű ugyanis kiábrándítóan egyszerű és kelletlen. A nagy kerekek és a sportosra hangolt rugózás miatt ráz, kanyarodni pedig képtelen teljes magabiztossággal. Ráadául a DS5 nem való száguldozásra: szép lassan, méltóságteljesen kell vele gurulni, ez illik az egész autó hangulatához. A rendszerhez a robotizált automata váltót illesztették, amitől előre féltem. Szerencsére alaptalanul. A korábban a Berlingo-nál tapasztalt kellemetlen bólogatást nem lehet előhozni belőle, kivéve, ha padlógázzal gyorsítunk. Ettől függetlenül a franciák nem úszhatják meg, hogy valami gyors, modern duplakuplungos automata váltót fejlesszenek ki a nagyon közeli jövőben. A hibrid rendszer tehát szuper, csak kár, hogy szerintem egy decivel sem takarékosabb a normál kétliteres verziónál, egyetlen előnye a plusz 27 (rövid ideig akár 37) lóerő. Vegyesen 6, országúton 5 liter a fogyasztás – a hibrid egyelőre megmarad gazdagék divatos hóbortjának.

Lehet BMW X6-ossal villogni, meg Audi Q7-esben pöffeszkedni, de aki úgy akar feltűnést kelteni, hogy irigység helyett csak csodálják, az ilyen autót vegyen – és lehetőleg fehérben. Ráadásul nem is kerül annyiba, mint más prémium nagyautók, ami persze Citroën-es mércével nem olcsó. A hibrid változat minden extrával 12, a legolcsóbb benzines és dízel változat is 8 millió. Az előbbi a BMW-féle 1,6-os, turbós, 155 lóerős motort takarja, ami szerintem kitűnő választás. Azt persze már csak csendben jegyzem meg, hogy a lemezek alatt a DS5 valójában egy C4, ami jó autó, de a kompakt kategória középmezőnyében tanyázik a négymilliós kategóriában. A műszaki megoldások tehát korántsem olyan kifinomultak, mint a külső héj, egyszerűen csak ebben a kategóriában már mások az elvárások. Engem amúgy semmi ilyesmi nem érdekel: amikor ránézek, könnyek gyűlnek a szemembe, s amikor beülök, úgy érzem, hogy megérkeztem. Elkezdtem rá gyűjteni.