Éteri rókavadászat

Figyelem, a tardosi sporttáborból keresnék valakit! – szól bele a mikrofonba Pankaczy úr, hogy felvegye a kapcsolatot a verseny helyszínével. Az Eger Városi Rádiós Klub oszlopos tagja, egykori elnöke szabadkozik a helyszűke miatt. Hajdan hatvanezren is hódoltak hazánkban a rádióamatőr sportnak, ma talán tizedannyian sem. A „régi motorosok” azonban kitartanak.

– Képzeljük el, hogy 1982-t írunk, nincs internet, mobiltelefon, a szüleim tíz éve várnak vezetékes telefonra. A rádiózás volt az egyetlen lehetőség, ami egy hozzám hasonló kissrác számára kitárta a világot. Rajongva ültem a rádiónál, egy csoda volt, hogy kis befektetéssel bármelyik kontinensen lehet barátom – meséli Balassa László (HA6IAR), miközben Szarvaskő felé robogunk. Hajdan az egri szakkörben adta le az első jeleket, ma villamosmérnök. A gyakorlott szem észreveszi házuk tetején a ma is használt antennát. A szabadság nem volt korlátlan, az éterfelügyelet szerint három dolog volt tilos, s az ma is: politizálni, káromkodni és kunyerálni. Ha nem volt diódád, nem kérhettél egy csehszlováktól… A rádióamatőröket komolyan vizsgáztatták: tesztelték őket angolból, és csaknem annyi műszaki ismerettel kellett bírniuk, mint egy kezdő villamosmérnöknek – sokan e szakmát is választották. Tolongtak a résztvevők a versenyeken is, a rádiós tájékozódási futáson, azaz a rókavadászaton éppúgy, mint a hat számból – rádiós adásból-vételből, hálóban történő forgalmazásból, gránáthajításból, tájfutásból és lövészetből – álló többtusán. Utóbbi erőpróbát nosztalgiából minden évben megrendezik, igaz, egyre korosabbak a résztvevők, az „ifjú utánpótlásnak” már a negyvenesek számítanak.

– A tájfutás mindig tartogatott meglepetéseket. Az egyik kislányt megkergette egy vaddisznó, ezért villámgyorsan beért a célba. Máskor egy leányzó oszladozó hullába botlott az erdőben – emlékszik vissza Pankaczy József. Akadtak vidámabb dolgok is, például nem egy házasság szövődött az éterben. Ha egy feleség féltékeny az időigényes hobbira, az könnyen kenyértöréshez vezethet. – Nőt ezret is találunk, de ilyen klubot biztosan nem – állítja Füredi Péter (HA5LC) vezetőbíró. Ő olyan szerencsés, hogy a második neje már megértő, lévén maga is sporttárs, sőt többszörös világbajnok. A hölgy – Lend¬vai Klára (HA5BA) – állítólag jobban morzézik lábbal, mint sok férfi kézzel…

Ha az ember csak annyit tud a rádiózásról, hogy a reggeli híreket meghallgathassa, mielőtt munkába indul, meglepődhet azon, milyen különleges és zárt világ a rádióamatőröké. Beszélgetőtársaim közül például többen arra a legbüszkébbek, hogy Husszein jordániai királlyal sikerült hajdan összeköttetést létesíteniük. A nosztalgiaversenyek szervezője és ötletgazdája, Provics Ferenc (HA8KW) világbajnok szintén azon megszállottak közé tartozik, akik képesek csak azért elutazni a rádióadójukkal egy távoli szigetre, hogy onnan „éteri” kapcsolatokat teremtsenek. Sok jelentős eseménynek, így például a londoni olimpiának is saját hívójele volt. Az egri klub pedig most a várostrom 460. évfordulójára bocsátott ki ilyet, hogy öregbítse a város hírnevét.

A fiúk a bemutatkozáskor automatikusan sorolják a maguk „titokzatos” szám- és betűkombinációját. A vérbeli amatőrnek ugyanis a hívójele legalább olyan fontos, mint a vezetékneve…