Hűtlenek után nyomoznak

Nem feltétlen eszement féltékeny hárpia, aki néha leküzdhetetlen kényszert érez rá, hogy kikutassa a párja titkait. Hajdan a nadrágzsebeket forgatták ki a gyanakvó nejek, ma már „technikásabb” megoldások dívnak. A gyanakvás azonban kétélű fegyver – figyelmeztet Kánya Kata, akit nemcsak színésznőként ismerünk. Saját társközvetítő irodát nyitott, mi több, nemrég elvégzett egy magánnyomozói tanfolyamot is.

– A megcsalásnak ezerféle az arca. Ha például egy férfi két pohárral többet iszik a külföldi konferencián és összeszűri a levet a kolléganőjével, majd szörnyen megbánja a görbe éjszakát, az még nem tragédia. Amíg a párját tiszteletben tartja, s nem okoz neki fájdalmat, addig egy-egy botlás még megbocsátható, emiatt nem érdemes felrúgni a bejáratott kapcsolatot. A baj ott kezdődik, amikor az érzelmek is megjelennek. A férfi titokban viszonyt sző és a szeretőjét nyilvánosan körbehordozza, mint a véres kardot. Ezzel már megalázza a társát – magyarázza Kánya Kata.

– Vajon érdemes-e nyomoztatni, vagy jobb a homokba dugni a fejet, ha a megérzés azt súgja, hogy a kedvesünk tilosban jár?
– Még a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ha rájövök, hogy tényleg nagy a baj, legalább tudok ellene tenni. Igaz, visszafelé is elsülhet a dolog: ha ugyanis ok nélkül szaglászik az ember – mondjuk, belenéz a másik telefonjába –, s kiderül, akkor a „lenyomozott” társ méltán kéri ki magának a bizalmatlan gesztust. Az is megesik, hogy a megcsalt fél tudat alatt hárít, s nemhogy nem kutakodik, de még a legnyilvánvalóbb jeleket sem hajlandó észrevenni…

– Nehezen képzelném el, amint sötét napszemüvegben, titokban követ egy félrekacsintó férjet. Hogyan jutott eszébe Miss Marple nyomdokaiba lépni?
– A társkereső irodámban sok olyan úrral és hölggyel találkoztam, akiknek a párkapcsolatát a bizalmatlanság tette tönkre. Gondoltam, ha már úgyis járnak hozzám, talán könnyebben megosztják velem ezt a gondjukat is, mint hogy becsengessenek egy számukra vadidegen magánnyomozóhoz. S ha kiderül, hogy tényleg okkal gyanakodtak, akkor tudok segíteni a lelki gondjaik feldolgozásában. Fontos ugyanis, hogy az ember ne az első dühében lépjen. Nem vagyok híve annak, hogy meggondolatlanul szakítsunk. Ha csak feleannyi energiát fektetnénk a meglevő párkapcsolatba, mint amennyit az új társ felkutatására fordítunk, máris kevesebben élnének magányosan. Sokan hamar feladják és válásra adják a fejüket, majd hasztalan kutatják a tökéletest, az igazit, a „karmikusan nekik rendelt” párt. Többet kéne dolgozni azon, hogy helyrehozzuk a kapcsolatainkat, s akkor azok 80 százalékát megmenthetnénk. Amerika egyes államaiban az elhidegült házasok be sem adhatják addig a válópert, amíg nem vettek részt párterápián. Nálunk ennek még nincs kultúrája. Ha valami elromlik, dobd ki és vegyél újat – ez a szemlélet hatja át a magánéletünket is. Szélsőséges esetekben, amikor például a férj elkártyázza a kosztpénzt vagy mondjuk, a feleség alkoholista, s képtelen ellátni a gyerekeket, akkor persze nincs más választás, mint a válás.

– Kik bízzák meg Kánya Katát mint magánnyomozót? S min csúsznak el a leggyakrabban a félrelépők?
– Általában a féltékenység hajtja, aki hozzám fordul, s az esetek többségében nem is alaptalanul gyanakszik. A modern idők legnagyobb lebuktatója a részletes telefonszámla: fehéren-feketén megmutatja, hogy ki, kivel, mikor. Megesik, hogy az asztalon felejtett telefonra este 11-kor érkező SMS lesz a „corpus delicti”. Ha kiderül a keserű igazság, akkor sem kell rögtön asztalt borítani, sok dologról érdemes elbeszélgetnie a párnak. Lehet, hogy az egyik csal, de nem biztos, hogy ok nélkül. Talán azért keresett máshol vigaszt, mert megerősítésre, törődésre vágyott. S megunta, hogy mindig csak a lehordás, a számonkérés jutott neki otthon. Meggyőződésem: ha jól kezelik, a félrelépés is képes megerősíteni a párkapcsolatot…

Nézz föl rám!
Sokszor persze eső után köpönyeg azon tanakodni, miért is lépett félre a másik, de hátha nem egészen haszontalan. Egy hazai kutatás szerint a férfiak gyakrabban csábulnak el, de a 90-es évek óta a nők is lassan felzárkóztak, s egyre lazábban veszik a hűséget. Minden ötödik hűtlen alkoholmámorban bukott el, s majdnem ennyien bosszúból csaltak. A közkeletű vélekedés szerint a férfiak a vadászösztönüket élik ki, ha új szerető után néznek. A magyar urak fele elsősorban azért kalandozik el, mert nem elégíti ki az otthoni szex, s csak minden harmadik rótta fel, hogy a párja nem foglalkozik vele. Egyes lélekbúvárok szerint fölösleges okokat keresni, mert az erősebb nem számára olyan az új hódítás csábítása, mint amikor meglátunk egy csokitortát a hűtőben: ha nem is vagyunk éhesek, azért csak eszünk belőle néhány falatot… Egy amerikai házassági tanácsadó viszont azt állítja: a férfit a lelki érzékenysége viszi tiltott ösvényre. Több száz urat faggattak ki, miért kerestek házon kívüli vigaszt. Nos, e derék tengerentúli férjek 92 százaléka állította, hogy a szexéhség nem játszott közre a döntésében. Csak megerősítésre vágytak, mivel a feleségük már nem nézett fel rájuk, nem értékelte őket eléggé. (Talán e meghökkentő eredmény összefügg azzal, hogy az urak gyakran füllentenek, ha kellemetlen kérdésekkel a sarokba szorítják őket…)