Kebelemelőtől a tangáig

A tudósok is elképedtek, mi több, tán el is pirultak a közelmúltban, amikor kinyitottak néhány szobát az osztrák Lengberg-kastély déli szárnyában. Nem mindennapi leletekre bukkantak ugyanis a helyiségekben, melyeket az 1400-as évek végén zártak lakatra. A középkorú asszonyok intim titkaival szembesülhetett a tudomány. A jó állapotban maradt ruhaneműkből kiderült, hogy már a XV. században is viseltek fűzőt, sőt melltartót a nők. A kastély ritka leletei arról árulkodnak, hogy a manapság népszerű, megkötős bikinialsók ősét is vígan viselték a középkorban. Eddig abban a hitben ringattuk magunkat, hogy a fehérneműt a modern kor fedezte fel. De lássuk, mi az igazság!

A könnyűvérű olasz hölgyek az 1500-as években hosszú bugyogót hordtak, míg a tisztességesek inkább maradtak pőrén. A felvilágosodás vívmánya, hogy legalább a kislányok húzhattak alsónadrágocskát, ám anyáik csupán a XIX. századtól hordhatták a szoknyájuk alatt azt a fehérneműt, amit a prűd angolok csak úgy hívtak: a „kimondhatatlan”.

A kebeltakarók története is izgalmas. A régészek újabban alaposabban is megvizsgálták az őskőkorból származó, meztelennek hitt női szobrokat, s már fonott melltartópántokat fedeztek fel rajtuk. A krétai nők a maguk valóságában tették közszemlére felpolcolt mellüket, azonban a középkori dámák szemérmesen takarták. Az első kebelemelőt – ami a fűzőből nőtt ki – éppen 120 éve készíttették. Egy Marie Tucker nevű hölgy szabadalmaztatta, de a kosaras melltámasz akkor nem aratott elsöprő sikert. Nagyjából száz éve egy New Yorkban élő nő az estélyi ruhája alá zsebkendőkből és szalagokból trükkös kis melltakarót szerkesztett. Mary Phelps Jacob ezzel híressé tette magát: már az első este annyian kérdezték tőle a halcsontos fűzőnél kényelmesebb ruhadarab titkát, hogy az lassan divatba jött, majd elindulhatott világhódító útjára. Egy újabb hölgy volt az, aki tovább tökéletesítette e kebelemelőt: Ida Rosenthal megtapasztalta, hogy nem mindenkinek jó ugyanaz a méret, ám a különböző kosarakkal már meg lehet nyerni a vevőket. Az I. világháborúban a férfiak is támogatták az új cicifixet – nem csupán a látványáért, hanem azért is, mert gazdaságosabb volt, mint az acélvázas fűző. Az acél ugyanis kellett a hadiiparnak, ezért az amerikai nőket kiáltványban kérték: hagyják meg ezt az értékes alapanyagot a csatahajók számára, hordjanak inkább melltartót. A lányok könnyen hozzászoktak a kényelemhez – az ájulásig szoros fűzőkben ugyanis se mozogni, se dolgozni nem lehetett.

A negyvenes években aztán végre megérkezett az első férfi is a történetbe. Fred Sampson feltalálta a látványos dekoltázst formázó push up melltartót, s mivel voltak ötletei bugyifronton is, fehérneműüzletet nyitott Hollywoodban. Mire aztán az ötvenes-hatvanas évek a maga szexbombáival elérkeztek, addigra a melltartót már nemcsak a praktikus szempontok miatt viselték a címlaplányok, de kacérságból is. Ma sincs másképpen: még akinek nincs szüksége támaszra, az is felveszi – legalább a csipkék és a finoman kivillanó pántok miatt…