Szakma nélkül sehová nem mehetnek

– Tanítottam korábban más szakiskolában is, de össze sem lehet hasonlítani ezzel – mondja Némethné Reiff Éva, a 15 éve működő színjátszó szakkör vezetője. – Ennek az iskolának az a lényege, hogy nemcsak befogadunk, hanem elfogadunk is. Nem nézzük a gyerekek előéletét, nincs skatulya, bárki bizonyíthat. Több trágár viselkedésű, őrült testékszerekkel borított gyerek is került már hozzánk. És, láss csodát, értékes emberként távozott. A színjátszás fantasztikus személyiségfejlesztő módszer – jegyzi meg, és nem mellékesen hozzáteszi: ezt is az igazgató kezdte el.

– Sok olyan fiatal kerül ide, akiket előző iskoláikban megbélyegeztek, normaszegőként kezeltek – veszi át a szót Fodor Tamás. Az iskola alapító-igazgatója mintegy 40 éve, egy gyógypedagógiai iskolában kezdte a pályafutását. – A mi filozófiánk, hogy minden emberben van érték, mi abban segítünk, hogy ezek a felszínre kerüljenek. Nincs misztifikálva semmi, de a tapasztalataim azt bizonyítják, hogy odafigyeléssel és törődéssel a legtöbb fiatal képes beilleszkedni.

Sok gyerek szociálisan hátrányos helyzetű, de tanulnak náluk enyhe értelmi fogyatékosok is. Nem mondanak le róluk sem. Csak úgy engedik el őket, ha valamilyen szakma van a kezükben.

– Megvívjuk a magunk harcait, de tudjuk, hogy érdemes. Előfordult, hogy egy színházi bemutatóra részegen jött el a főszereplő vagy egy másiknak az volt a szórakozása, hogy kirúgta a többiek alól a széket. De ez csak a felszín; mi az okokat kutatjuk, ott próbálunk segíteni.

Fodor Tamás ismeri az iskola összes tanulóját, gondját-baját, a szülőket. Minden napját azzal kezdi, hogy az ifjúságvédelmi szakemberrel végigjárja az osztályokat, ki hiányzik. Utána mindenkiről kideríti, miért nem ment iskolába. A harmadik órán egy ügyeletes járja végig a termeket, megérkeztek-e a lógósok. Akik igen, azokkal az igazgató elbeszélget. Nem engedi, hogy ne legyen belőlük jó asztalos, kőműves, festő, szakács, varrónő, virágkötő vagy varrónő. Ha valaki szakács szeretne lenni, de a képességei ezt nem teszik lehetővé, az iskolán belül keresnek megoldást: gyorséttermi eladónak tanul vagy bőrtárgykészítő lesz.

– Itt mindennek az igazgató úr a motorja. Ha valaki teljesen reménytelennek tűnik, akkor azt javasolja, egyéni terápiában foglalkozzak vele, majd nálunk beérik – mondja Katonáné Szücs Katalin gyógypedagógus, az iskola logopédusa.

– Találkoztam olyan fiúval, akit a nagymamája nevelt, és annyira sérült volt, hogy egyáltalán nem bírt közösségben létezni. Ma már könnyedén társalog. Van, akit arra kell rábírni, hogy legalább hetente kétszer fürödjön meg. Közösen agyaljuk ki, hogy egy-egy gyereket miként lehetne motiválttá tenni. Rengeteg ünnepet tartunk, sokat vagyunk együtt. Az iskola fizeti a tanároknak, hogy a diákokkal közösen járhassanak úszni. Igencsak más oldalról ismerjük meg egymást!

Ahogy az iskola névadója, Adolf Kolping is olyan pap volt, aki nem osztotta föl a világot hívőkre és hitetlenekre, úgy ez náluk sem szempont. Hozzájuk bárki bekopoghat. Ez az a hely, ahol életek, érzelmek, örömök és bánatok találkoznak nap mint nap.