A harag és düh megbetegít, tegyünk ellene!

Jelen világunk a hideg ész logikájára épül, nem törődik emberi mivoltunkkal. Az érzelmeket, a szociális érzékenységet nem becsülik eléggé, így ezek az értékek elsatnyulnak. Holott érzésvilágunk szabja meg életünk minőségét, s azt, hogy boldogok leszünk vagy csak sebzetten küzdünk a létünkért. A sérültek országa vagyunk, sokakat kínoznak stresszbetegségek, szorongás, depresszió, tarolnak a szív- és érrendszeri zavarok. A serdülő fiúk körében egyre gyakoribb a drogfogyasztás és az öngyilkosság. Az erősebb nemhez tartozó 40–65 év közöttiek halálozása oly ijesztő mértékű, hogy néhány éve elindították a védett férfiak mozgalmat.

Nincs reménytelen helyzet – magyarázta dr. Bagdy Emőke a fővárosi Független Pedagógiai Intézet sorozatának nyitó előadásán. Sosem szabad feladnunk, sőt itt az ideje, hogy felelősséget vállaljunk és tegyünk magunkért. Lelkünk olyan, mint a kaleidoszkóp: az apró mozgatásra is megváltozik az egész kép. Már az is sokat jelent, ha naponta csak fél órát szánunk arra, hogy befelé figyelve végigmustráljuk a gondolatainkat, s feldolgozzuk a felgyülemlő negatív hatásokat. Az elfojtott érzelem ugyanis olyan, mint a házból kizárt rossz gyerek: addig dörömböl és balhézik, amíg be nem engedjük, így jobb mindjárt szembenézni vele. Többnyire a szüleinktől tanuljuk meg, hogy derűsen vagy pesszimistán szemléljük-e a dolgokat, de bárki átnevelheti magát. Ha már tudatosítjuk, mit teszünk rosszul, a javító szándék lassan kikoptathatja az ártó szokásokat.

Sokan csak legyintenek, mondván, a világ úgyis igazságtalan, gonosz, cudar, szörnyű dolgok történnek benne. Bizonyos szempontból ez igaz is volna, ha megérné így gondolkodni – jegyezte meg a professzor asszony. A legnagyobb bökkenő ugyanis, hogy az átélt negatív érzelmek minket magunkat betegítenek meg. Az érzelmektől sérülünk, s ez nemcsak költői hasonlat, a tudósok is igazolták. Egy-egy érzelem azután önt el minket, hogy az adott érzés biokémiai „koktélját” előállítja a szervezetünk. A testünkben minden érzelemkoktélhoz tartozik egy pont, mely annak a legkedveltebb fogadóhelye. Az ellenségesség érzetét kiváltó molekulák például a szívkoszorúérben landolnak, s ha ez gyakran történik, beteggé teszik e fontos szervünket. A magunkban hordozott düh és harag ugyancsak keresi a maga fogadósejtjeit, s ha túl sok ömlik szét ezekből az érzésekből, éppúgy kárt okoznak, mint a pusztító árvíz. A sejtkárosodás pedig rákhoz vezethet. Mindezt a törvényszerűséget jóra is fordíthatjuk: elég, ha a várandós nő szeretettel gondol a magzatára, s ennek hatására máris örömhormonokban fürödhet a baba. Ez igen hasznos: érzelmeink tára ugyanis már a méhen belüli kortól kezdve gazdagodik, a sejtek memóriájában minden tapasztalat megőrződik. A simogatás, a szeretet bizonyítottan egészségvédő: azokban a népes családokban, ahol sokat időznek együtt, megülik az ünnepeket, ott kevesebbet betegeskednek. A látvány is roppant fontos: az agresszív, gyilkolós krimik gyengítik az immunrendszert, míg a nagy nevettetők filmjeinek és a jótékony tettek élményeinek hatására felpezsdül a védekezőképesség.

Bagdy Emőke mindenkit arra biztat: iktassunk be néha egy-egy érzelmi nagytakarítást, s gyakoroljuk a megbocsátást. Ne betegedjünk bele abba, hogy élünk… Legyünk derűlátók, valahogy úgy, ahogy Zorba, a görög mondta a film végén, a nagy összeomlás után: Táncoljunk, uraim! A zene majd csak megjön valahonnan!