Aranyba foglalt fantázia a siker kulcsa

Ráski Orsolya szőke, vidám, vibráló, de párja, Nagy Dániel jóképű, fekete, visszafogott. Elfoglaltsága miatt a férj nem csatlakozhatott hozzánk, ám Orsi többes számú története „két ember-egy lélekről” szól.

Pesten születtek, az ötvösiskolában egy padban ültek, bár Dani két évvel idősebb. Végzés után ékszerüzemi alkalmazottként majd’ szétrobbantak a vágytól, hogy valami megszokottól eltérőt alkossanak.

– Cégünket 12 éve alapítottuk. Első forrasztópisztolyunkat anyu és apósom vette, Dani nagyapja összeguberált a garázsából minden használható szerszámot, a munkaügyi központtól is kaptunk 450 ezer forint munkahelyteremtő hitelt – meséli Orsi. – Kezdettől egy srófra járt az agyunk, de hamar rátaláltunk a saját stílusunkra: ékszereink minden irányból másként mutatnak, mert a többdimenziós tervezésnek köszönhetően a térhatású darabok szinte szoborszerűek. Erre alig akad példa az ékszeriparban, nekünk ez az egyik fő erősségünk. Igyekszünk az ékszerbe belecsempészni viselőjének stílusát, jellemét. Így lesz egy szép darabból lélekkel teli, örökölhető tárgy.

Nagy áttörésüket a versenyek hozták. Indulásukkor Magyarországon a Tahiti Gyöngytrófea volt az egyetlen nemzetközi szintű verseny, ahol több ízben is első helyezést értek el. – Eleinte szokatlan kihívásnak tűnt az egyszerű golyóforma, a fekete igazgyöngy köré – a színkontraszt miatt főleg fehéraranyból vagy platinaötvözetből – frappánsat alkotni, de rájöttünk: ezek a legkülönlegesebb darabok! Sajnos a válság itthon elfújta a gyöngyversenyeket. Dani az interneten kezdett más világmegmérettetések után kutatni. Amire csak tudtunk, beneveztünk, legtöbbször sikereket értünk el. Volt, hogy Ausztráliából valamennyi kategóriában nyertünk helyezést. Díjakból a párom nálam kicsivel többet tarolt, mert a formákban – legyen az férfiékszer vagy bútor – határtalan a fantáziája!

– Anyagilag megéri versenyekre járni?
– A díjak mellé nem jár pénzjutalom. Fizeted az útiköltséget, elviszed a munkádat, s ha nyersz, gratulálnak, kapsz egy plakettet. Ezekkel van kitapétázva a műhelyünk.

– Ki vásárolja meg e különleges ékszereket?
– Egy-egy díjazott darabot külföldön jó pénzért el lehet adni, bár a legutóbbit éppen itthon vette meg egy régi, kedves vevőnk. Nálunk – egy igen szűk réteget kivéve – az ékszereket inkább súlyban mérik, a tervezésnek nem fizetik meg az árát.

– Ennyi elismeréssel a zsebükben eddig mit sikerült elérni?
– Hírnevet. Bízunk benne, a nagy bevételeket az „ínyenc” vevők hozzák. Nyolcéves Édua lányunk ránk ütött: már dimenziós programmal tervez, s könyörög, hogy csiszolhasson. Marci fiam hat-, Bálint hároméves, a kicsi most kezdte az óvodát. Életem legszebb éveit töltöttem velük itthon, akkoriban éjjelente dolgoztam. Mert imádjuk a munkánkat, de a gyerekeink a legfontosabbak!