Citroën C4 1,6 e-HDi: francia minőség. Paradoxon?

Megmagyarázhatatlan módon vonzódom a Citroënekhez, bár még sosem tulajdonoltam egyet sem. Alsós koromban nagy hatást gyakorolt rám egyik osztálytársamék BX-e. Az egyküllős kormány, a különleges műszerek. Csak ültem ott és bámultam. Ez a kisfiús izgalom kerít hatalmába mostanában is, mikor új Citroënbe ülök. Vajon mit főztek megint ki a francia mérnökök, amivel majd elcsavarják a fejem?

Merthogy a francia autógyár megőrizte legjobb és egyben legrosszabb tulajdonságát: azt hogy ők máshogy csinálják, mint mások. Ennek a filozófiának talán legkevésbé a C4 felel meg, amely speciel kifejezetten poroszos autó lett, de még így is több benne az ötlet, mint a kilencvenes évek Toyota-modelljeiben együttvéve. Már a külsején is látszik az igyekezet, nagyot lépett előre az elődhöz képest. Nekem kicsit túl mozgalmas, főleg a hátulja, a kevesebb talán több lett volna, de előről kifejezetten pofás. Ettől függetlenül nincs benne semmi jellegzetes, egyszerűen jól megdizájnolt autó, de ilyet már a koreaiak is tudnak.

A belsőre viszont nagyobb hangsúlyt fektettek. Exclusive felszereltséggel már választható a műszerfal háttérvilágításának a színe, elérhető a gyönyörű világos kárpit, s van egy rakat extra – például parkolóhely-figyelő, ami megmondja, hogy mennyire lesz nehéz beállni egy adott helyre. A hangulat szuper és tényleg borzasztóan figyeltek minden egyes anyagra. Az összes műanyag pihe-puha, a világos színű első ülések hátsó része pedig fekete, így nem koszolódnak olyan könnyen. Hely a hátsó sorban kevesebb van, mint várnánk, főként a lábtér szűkös, egy átlagos felnőttnek hosszú távon kényelmetlen. Rengeteg a gomb, kicsit úgy tűnik, hogy a mennyiségre mentek, a kormányon például hemzsegnek a kapcsolók, melyek közül jónéhány felesleges. USB nincs, van viszont rendes 220 voltos konnektor a kesztyűtartóban, nagyszerű extra. Van még holttérfigyelő is, ami kis fényjelzéssel tudatja, ha valaki a holtterünkben tartózkodik. Elöl ülni kifejezetten kellemes a nagy és puha fotelnek köszönhetően. Franciák, ugyebár.

Az autó legjobb része a motor. Ez az 1,6-os dízel papíron csak 112 lóerős, de ha 140-nek mondanák, azt is elhinném. Elképesztő könnyedén kapja fel a C4-et és repíti 1500-tól egészen 3500-as fordulatig. Emellett még csendes és a fogyasztásával is elégedettek voltunk (persze a katalógusadattól messze jár). Városban 5,7, országúton 5 liter körüli az étvágya, panaszra nincs okunk.

Újdonság, hogy a start-stop rendszerrel már kéziváltót is párosíthatunk. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a motorleállító elektronika a piac jelenlegi legjobb darabja. Egyrészt villámgyorsan indít, nem kell idegesítő fél másodpercet totojázni a kuplungra lépés után. Másrészt lassan haladva már 20 km/h környékén leállítja a motort, így csendben gurulhatunk a lámpához. Ráadásul a motorleállításnál minden működik, a szervo, a rádió, a klíma. Ezt még a Merci se tudja, pedig annyira kézenfekvő lenne. A csúcs az volna, ha a váltó sem franciás lenne, de még van mit javítani a váltásérzettel és az egyértelmű klattyanással kapcsolatosan. A futóművét én tudtam szeretni, de megértem, ha valaki sportosabbra vágyik. Lágyan ringatózik, forszírozott kanyarban bizony kevésbé stabil.

Hogy mennyibe kerül a Citroën C4 e-HDi Exclusive felszereltséggel? Most akciósan 5,7 millió. A hosszú extralistát és a remek motort tekintve nem is olyan vészes. A C4 legfőbb bűne, hogy francia. Ha egy VW jel lenne az elején, biztos, hogy kapkodnának érte. Így is nagyon közelít a Golf-minőséghez, ráadásul stílusosabb és ötletesebb is nála. Csak hát még be kell bizonyítania, hogy öt vagy tíz év múlva is autó lesz, hogy levetkőzte az előd botrányos megbízhatóságát. Első ránézésre sikerülhet.. Én drukkolok.