Kik a fiatalok példaképei?

Jó száz éve történt, hogy Boncza Berta elkényeztetett úrilány a svájci internátusban tollat fogott, s kamaszos hévvel, ismeretlenül levelet írt ideáljának, a híres, de korosodó költőnek: Ady Endrének. Manapság nem ilyesmiről álmodoznak a fruskák, több évtizede leáldozott az a kor, amikor még írók, költők, valódi vagy kitalált hősök voltak a tizenévesek példaképei.

A kutatók a világ nyugati felén már a II. világháború utáni időszakban megfigyelték, hogy az ifjak nem kergettek többé ideálokat. Ehelyett a televízióban látott alakokkal azonosultak, vagy azt hangsúlyozták, hogy ők aztán senkit sem tekintenek mintának. A hatvanas években a német diákok még Albert Schweitzert, a Nagy Fehér Varázslónak is nevezett, önfeláldozó orvos-orgonaművész polihisztort tekintették példaképüknek. A kilencvenes évek közepén azonban a norvég fiúk már az izmos akcióhősökre szavaztak, így Schwarzenegger tarolt. A hazai tinik többsége ma könnyű és gyors népszerűségről álmodik: egy leányzó az egyik valóságshow válogatóján bevallotta, hogy tízéves korától villalakó akar lenni. Az olimpia idején szerencsére az igazi teljesítmény került reflektorfénybe, így a dobogóra felkapaszkodó „aranyos” sportolóinkért is sokan lelkesedtek – pél¬dául a közösségi oldalakon. Nincs tán veszve a remény, hogy az érték is beépül a fogékony lelkekbe, nem csak a bulvármaszlag…

Kire néznek fel a mai tizenévesek? Egerben tanuló középiskolásokat, illetve ott időző fiatalokat faggattam. Vigyázat, a nyugalom megzavarására szolgáló válaszok is születtek!

Popsztárok, rapperek szerepelnek főleg a kereskedelmi szakiskolás lányok ideáljai közt. Legtöbbjük a távoli, csillogó eszményképek mellett azért megemlíti a saját édesanyját is, akit mintának tekint. Ritkán egy-egy tanár is felfér a listára. A fiúk focistákra – Messi, Ronaldo –, esténként bárban üldögélő sorozatszereplőkre – például az Így jártam anyátokkal című filmből – voksolnak a leggyakrabban.

– Rihanna a példaképem, mert bátor, belevaló, képes kiállni az igazáért és még szép is – ez a 19 éves Klára véleménye. Nagy álma, hogy rendőrnő legyen, és erőszakos bűnözőket csípjen fülön, ezért is néz fel az erős nőkre. A szakácsnak készülő Emíliának viszont a csinosnak és kedvesnek mondott Nótár Mary jön be: mint megtudom, ő roma mulatós slágerekkel lopta be magát a szívekbe.

– Shakira, mert jól mozog és szeret pasizni – feleli a 15 éves, szőke Erzsébet, aki azt igyekszik ellesni a rámenős énekesnőtől, hogyan vetkőzhetné le félénkségét. Barátnője viszont férfit választott példaképnek, a rapper L. L. Juniort. Azért, mert olyan szívbemarkolóan szól a szerelmi bánatról, és még jóképű is.

– Tupac, a fekete rapper, mert gettóban élt ő is, akárcsak én – veti oda a 17 éves Béla, a Pestről származó roma fiú, majd profi szájdobolásba kezd.
– Adolf Hitler, Rudolf Hess, Szálasi Ferenc – vágja rá a kopaszra nyírt fiatalember. István pont ma tölti be a tizennyolcadik évét, a két cimborájával a barátnőjét várja. Fekete kapucnis pulóverén vörös felirat virít: Harcos. A két másik fiú – egyikük hatvani, a másik gyöngyösi diák – ugyancsak büszkén vallja magát neonácinak.

Valamilyen párthoz vonzódnak-e? – puhatolózom, de legyintenek: a parlamenti pártokban nem bíznak. Hogy közösséghez tartoznak-e, arra azt felelik: nem publikus. Nagyobb nyomatékot úgy adnak a szavaiknak, hogy félrehúzzák a pólójukat: kettejük vállán horogkereszt, a harmadikén halálfej a tetoválás. Magyarázzák, egy-egy rajz melyik SS-hadosztály jelvénye. A szüleik nem örültek a testdíszeknek, de nem volt beleszólásuk. István nem kertel: 2 év 4 hónap felfüggesztett lóg a feje felett, garázdaságért, súlyos testi sértésért kapta. Öntudatosan mondja: „Tizenöt évesen már verekedtem a fajtámért”. S vajon mit szólnak a pedagógusok, hogy ilyen tetoválásokat hordanak? – tudakolom az egyik kopasz középiskolást, mire a válasz: – Semmit. A tanárunk, akiről tudjuk, hogy füvezik, a múltkor úgy próbált rám hatni: „Nem örülne a Führer, ha tudná, hogy nincs kész a leckéd.”

A mában él és gondolkodik az egyik elit gimnázium diákja: – Példakép? Nincs időm ilyesmire a tanulás mellett – pillant rám napszemüvege mögül, s kifújja a Marlboro füstjét. Aztán kiböki: úgy szeretne élni egy-két évtized múlva, mint a tehetős bankárok: menő autóval, vastag pénztárcával.