Subaru XV 2,0 D: ez meg mi?!

Emberemlékezet óta nem volt új Subaru modell, most az XV az aktuális divathullámot próbálja meglovagolni. Városi terepjáró ez, persze a japán cég sajátos, különc módján. Subarut vezetni mindig is különleges, emelkedett pillanat. Igazi kis manufaktúra maradt ugyanis a gyár, minden létező trend hidegen hagyja őket, járják a maguk saras-rögös-poros útját. Például nem nagyon adnak a divatra, legalábbis eddig nem adtak. Van nekik legendásan jó városi rallyautójuk (Impreza WRX), végletekig csiszolt terepjárójuk (Forester) és méltatlanul hanyagolt középkategóriásuk (Legacy). Most viszont gondoltak egyet és csináltak egy divatautót. Mert az eladások azt mutatják, hogy a fejlett világban városi terepjáró kell a népnek. Fogták hát az Imprezát, megemelték, kicsit átszabták elöl-hátul, plusz rádobtak egy nagyon komoly felnit és ezt a csillogásmentes narancssárga színt. Ennyi kell ahhoz, hogy az emberek többsége észrevegyen minket a forgalomban. És az érdeklődők nagy többségén azt vettem észre, hogy tetszik nekik, amit látnak. Pedig az XV nem a klasszikus városi SUV, kisebbnek tűnik náluk, egész kompaktnak. Ám nem kicsi, például hosszabb jó tíz centivel a Qashqai-nál. Mégis sikerült elkerülniük a batár összhatást: az XV filigránnak és könnyűnek tűnik.

Benn sportos szamurájokra szabott a hangulat, a kormány tökéletes, a műanyagok subarus szokás szerint kemények, de nagyon rendesen illesztve. A műszerfal tetején mobiltelefon kijelző-szerűség található, amin a fogyasztás, néhány grafikon és a tolatókamera képe jelenik meg. Ez utóbbi tök jó, de nagyon kellene mellé csipogó radar is, sőt ha a kettő közül választani lehetne, nekem az utóbbi kellene. A kezelőszervek pofonegyszerűen működnek, a kormány érintése finom, a hangulat ha nem is prémium, de nagyon kellemes. A csomagtér 380 literes, ezt manapság egy sima Golf is tudja, a városi terepjáró kategóriában kifejezetten kicsinek számít.

Ha jól tudom, minden újságíró egyöntetűen gyűlöli a Subaru 1,6-os benzinmotorját, s én hajlamos vagyok hinni nekik. Manapság benzinmotorból kicsit és turbósat kell venni, ilyen itt viszont nincs a palettán, de van az általunk próbált kétliteres dízel, ami sokkal jobban passzol az XV karakteréhez. Indításkor az átlagosnál jobban megremeg a kasztni, amin csodálkoztam, hiszen a bokszermotorok messze földön a kulturáltságukról híresek. Menet közben viszont szépen kisimulnak a ráncok, kellemesen tol, de nem őrjít meg ezzel a 150 lóval. Egy szűk tartományban erős igazán, ezért gyakran kell kapcsolgatni, ha tényleg tempósan akarunk haladni.

Minden XV összkerekes, s ahogy vártam, szinte ragad az útra, ahogy a többi Subaru is. Ellentétben a sok városi terepjáróval, ezzel tényleg letévedhetünk a keményebb földutakra, de hóban lehet csak az igazi az XV-vel csapatni. A megerősített futómű városban sem rossz, de úttalan utakon jön ki igazán a remek hangolása. A váltó remek, s úgy egyébként is, az autó minden elemén érezni, hogy évtizedekre gyártották – nagyon tartósnak tűnik ez a Subaru is.

A kétliteres bokszer dízellel nyolcmillió az alja (Active) és kilencmillió a teteje (Exclusive), vagyis érdemes a drágábbat venni, abban már tényleg minden van: navigáció, xenon fényszóró, gombos indítás és elektromosan állítható első ülések is.A legnagyobb ellensége igazából a Forester, mely pont egymillióval kerül csak többe. Különleges karakter az XV: nem tudtam maradéktalanul szeretni, de valahogy mégis fájt kiszállni belőle. Subarusoknak kötelező kipróbálni, s aki városi terepjárót nézeget és könnyen meg szeretné találni az autóját a parkolóban, ne döntsön, míg bele nem ült az XV-be!